Megvolt az első munkanapom a gyárban.
Érdekes volt a baromi drága karbon lemezekkel dolgozni, amiből utána összeraknak szépen egy McLaren F1 versenyautót. Azt mondanom sem kell, tetőtől talpig védőcuccban nyomattam, de végülis nem kell beleszakadni a melóba, szép nyugisan el lehet tolni a biciklit. A kollégák jóarcok, egyből befogadtak, ebből mondjuk annyi hátrányom van, hogy mindenki magyaráz meg mesél, én meg vigyorgok mintha értenék bármit is az egészből.
A munkaidő normális, a menedzsment szintén, elég jól szervezettnek tűnik az egész kóceráj. Meg mondjuk a fizetés is motivál, amire csak rátett egy lapáttal, hogy munka után a kollégák kocsiját elnézve, bmw, audi, merci, toyota, és nemám öt-hét éves tragacsok. De jól megy a gyármunkásoknak itt kint, otthon bezzeg éhen lehet halni egy hasonló munkakörben elkövetett havi fizetés mellett.
Munka közben nosztalgiáztam Ayrton Senna versenyein, kiskoromban egy kisebb drukkercsapatot állítottuk fel minden meccse előtt, még az agyonajnározott Prostnál is jobban bírta a baráti társaságom - abszolút kedvenc volt. Még én is szerettem, pedig közismert, hogy már a pole positionnál bevágom a szunyát és fel sem kelek utána egész évben. Egy időben Ő is a McLaren színeiben versenyzett (ha jól emlékszem, a 90-es évek derekán), majd a Williams égisze alatt távozott el az örök versenypályákra, Brazíliában.
Arra mondjuk még nem jöttem rá, minek ennyi versenyautó, hogy napi
szinten gyártják. Buttonék naponta összetörnek kettőt edzés
közben, vagy mi a rák?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése