Olümposz és a dézsa

A szlovákok változatlanul idióták. Nemhiába, a történelmüket egy SMSben is össze lehet foglalni. Na jó, nem leszek ilyen :)) Tegnap kiöntöttek a fentiek egy nagy dézsa csapadékot, és azóta is öntik.

Szétnéztünk kicsit Linzben, hátha találunk kelta vagy római erődítmény-maradványokat. Hát, nem. Nemhiába, ez egy acélváros volt, ami azóta kulturális várossá cseperedett (bár ennek nem látom nyomát). A kettő darab kultúrlátványosságot azért megnéztünk :)

A találóan régi dómnak nevezett Alter Dom, a 16. század elején épült:

Új székesegyház (Neuer Dom), a 18. sz. végén kezdték építeni a nemtudommeddig:

A Fő tér, Szentháromság-szobor:

Tipikus osztrák utcák :)

Lehet plázapicsulni is a belvárosban.

Ezt a villamost talán megkapjuk 60év múlva, a mostani Combinok helyett... :)

Az  osztrák Aldi, aminek Hofer a neve, viszont egy az egyben aldis termékeket találni. Persze, a 130Ft-os tej felejtő, egyhúsz ájró a legolcsóbb.

És végzetül a kis szépségem, aki fekete tölcséres fagyit dézsmál. Fél óra alatt összeszedtem én is a bátorságomat, hogy megkóstoljam, tök finom volt :D

vesszen Trianon

Életemben nem gondoltam volna, hogy általánosítani fogok, de: a szlovákok idióták. Pont.

Tegnapi párbeszédem a főszakáccsal:
- Ákos, én azt mondtam, hogy az öltözőt seperd fel
- És, valamit nem jól csináltam?
- De a wc-t nem kellett volna felmosnod...
- De hát koszos volt, a mosdót is kipucoltam akkor már
- Ákos, nem kellett volna, én most szégyellem magam ezért
- Ugyanmár, munka az munka
*Egymásravigyorgás*

Balázs barátom szerint új dimenzióba kerültem.

Az ígért képek köszönik, megvannak, jólvannak, majd holnap feltöltök párat, most OFF.

eldömperesedés

Ismét szabadnap, yeah. Úgy érzem magam, mint akin átment minimum kettő darab Caterpillar dömper.

Itt Liznzben (meg gondolom egész Ausztriában) cigarettát bizony nem vágnak hozzád minden sarkon. Dohánytermék vásárlása céljából tabakokat kell felkeresned, amik szintén nem teremnek minden sarkon. Ja, és természetesen, vasárnap zárva vannak. A jó hír, hogy a tabakok mellett vannak cigaretta automaták. A rossz hír, hogy mire a lelkes vásárló kisilabizálja, miszerint csak erre a célra vásárolt speciális kártyával lehet fizetni, azon nyomban le is lohad a lelkesedése.

Konklúzió: a dohányosoknak itt le kell szokniuk, ez így állatkínzás.

A nap felfedezése: Linzben nem sok látnivaló van. Szinte semmi. Van két Dóm, egy régi meg egy új, van a vármúzeum, aztán megnézheted még a városházát és ennyi. Legalábbis asszem, de holnap majd a navigonnal is körbekeresek.

Van egy játék ájfonra, "Cut the Rope" a neve, hát nem is tudom. Egy szó van rá: CUKI! Mindenféle lengő-köteles-mozgó labdákat kell az éhes béka szájába irányítanod a megfelelő kötél elvágásával, ami egyre komplikáltabb lesz. Én teljesen rákattantam, ki is végeztem pár nap alatt az összes szintet. Most a GTAIII -at kezdtem el - még jó, hogy előrelátóan telepakoltam játékokkal a telefont (a jailbreak előnyei ismét...) :)

Eddig eszembe sem jutott, hogy ide képeket is fel lehet tölteni :) Na, majd holnap rakok fel párat.

saturday night fever

Szombat esti láz címszó alatt is blogot írok, hullafáradt testtel fetrengve az ágyban. Öregszem. Vagy mi.

Zsoltifőszakács elmondta a nemtudomkinek, hogy informatikus vagyok. Erre jött oda az egyik éttermi menedzser, hogy értek e ehhez meg ahhoz, mert segítsek neki a nemtudommiben meg nemtudomminek. Hápperszehogyértek, csak nem nagyon érek rá, felelősségteljesen meg kell pucolnom még sacc per kábé háromezer fokhagymát.


Kerestem itt a városban az edzéslehetőségeket, ami közel van meg útbaesik, az egy aikido terem. Tudja a fene, nagyon nem jön be az a fajta mozgáskultúra. Majd Salzburgban megnézem azt a rendőrtiszti judo clubot, amit ajánlott Béla sensei, addig meg növesztem a pocit, mert megtehetem :D

Apropó, pocak. Nem váltak be a számításaim basszameg, még mindig nincs herótom a pizzától. Mondom, hogy tudnak ezek valamit...

kemény dolog a popszakma

Beszippantott a vendéglátás.

Átestem az első péntek estén, és azt kell mondanom, kemény dolog a popszakma. Egy nagyobb forgalmú étteremben mikor 5 percen is türelmetlenkedik a kedves vendég, bele sem gondol, mennyi munka van a háttérben. Mennyi szervezett munka - mert itt bizony a híres német precizitással zajlik le minden.

Eleinte semmibe vettem pl. a felszolgálókat, hogy az nem is megterhelő munka. A felszolgáló szónál az embernek akaratlanul a kocsmában levő pultos csajszi jut eszébe, aki trécsel a vendégekkel, néha flörtöl, majd kaszálja a borravalót, hülyíti a szakácsokat, teljesen elvan. Tévedés!

Ők is dolgoznak keményen, csak az ember hajlamos azt a pár percet nézni a munkájából, mikor a saját asztalánál veszi fel mosolyogva a rendelést / hozza ki a kaját / kérdezi meg, hogy kérünk e még valamit / hozza ki a számlát, aztán azt gondolja mindenki, hogy utána elvan. Pedig megállás nélkül rohannak, mint állat, és senkit sem érdekel ha feltörték a sarkukat, bedagadt a bokájuk, hajtani kell. És keményen is hajtanak, ezt csak most látom testközelségből. Emelkedett szememben a Kedvesem :)

És a szakácsok. Nem tudom, egy nívósabb pesti étteremben mi folyik, de itt megállás nélkül dolgoznak. Folyamatosan termelődik az ételutánpótlás, a zöldségek, húsfélék, tészták, sajtok előkészítése, elrendezése, nonstop sütnek-főznek, és szó szerint fáradhatatlanok. Pörgés az egész étterem, és ebből a vendég mit sem érzékel.

Én viszont kidőltem. Kimagoztam háromszáznyolcvanhat olívabogyót (a főszakács hangosan felröhögött, mikor jelentettem neki, hány darab van a tálban), közben újfent feltaláltam az olívamagozó sorozatgépet, majd felvágtam pár ezer paradicsomot, na meg az elmaradhatatlan serpenyő-áradat, basszameg.

freetime, yeah

Második szabadnapunkat töltjük Linz városában. Szétnéztünk, volt sétálás, plázapicsulás, amit akartok.

Van egy sportáruház ((Intersport), ami konkrétan öt emeletes, vannak félemeletek is. Mindegyik szinten más más műfaj, legalul a biciklis cuccok, utána a kosaras, majd a golfozó, aztán a fitness termékek, és így tovább. Engem lenyűgözött az egész, csak hát nem volt nálam jó pár ezer ájró, hogy jól elkölthessem pl egy Scott bicajra :)

A ruha-, divattermékekből van választék rendesen, átellenben az élelmiszerboltok... Pestnek az a jellegzetessége, hogy szinte minden sarkon van ABC, éjjelnappali, grúz-török-ázsiai-egyéb érdekeltségű mobiltelefonbolt. Itt? Lószaft. A közelben van két Billa, egy épülő Spar, meg kint a halál f*szában egy Aldi szerűség. Ez utóbbiban voltak magyar termékleírások is, háhá! Vettük ginseng kapszulákat, az egyik oldalán magyarul volt a termékismertető, unikum volt végre magyar szavakat olvasni.

A belvárosban a főúton megy a villamos, semmi korlát, vagy egyéb terelőeszköz, a sétálóutca közepén durrbele. Az első gondolatom az volt, Pesten ilyen körülmények között bizony negyedóránként ki kéne hívni a mentőket, mert épp a hetedik hölyegyerek szaladt spontán a villamos alá - engem is majdnem elütött egyszer, nemhiába, mádzsár nevelkedésű vagyok... Az összes tömegközlekedési busz teljesen korrekt volt, nyoma sem volt a BKV-BKK féle toldozottfoltozott-leamortizált-átfestett-büdös-nyeszlett-koszos buszoknak. Gondolom, itt azért helyi menedzsment szintjén jobban elosztják a pénzt.

Kátyúkat egyszer sem láttam, bármennyire is meresztettem a szemem! Ehhez közrejátszhatott, hogy szinte mindenhol felújítanak valamit. A felújítás alatt azt kell érteni, hogy pl, a korántsem annyira leamortizálódott macskaköveket is lecserélték. De hogy mi a fenének, amit felszedtek, az is szinte teljesen újnak nézett ki.

Minden második-harmadik robogó Vespa volt. Cuki. Az 50cc motorokon is rendszámot láttam, miközben otthon évek óta erről megy a vita, hogy rendszámosítsák vagy ne a robogókat. Viszonylag sok biciklis volt, ki is voltak építve rendesen a kerékpárutak. Ja, és majdnem mindenki segge alatt márkás bicaj volt, van itt pézz.

Épp itthon röhögünk a sonkafelvágott csomagolásán, aszongya: 100%-os garanciát adnak arra, hogy a levágott jószág Ausztriában született és nevelkedett. Igazán étvágygerjesztő.

Hukk, második hukk nap - mission accomplished

Túlvagyunk a második munkanapon is.

A nap egyik legfontosabb eseménye: az iráni szakács megszerettette velem a gombás (!!!) pizzát. Rólam tudni kell, semmilyen formában (kivéve édesanyám rántott gombáját) nem vagyok hajlandó gombát. gombás, vagy annak kinéző ételt enni.

Délután az iráni lelkem már a sokadik pizzát sózta rám, hogy egyek. A gombadarabokat elnézve egy rövid ideig ellenkeztem, de a pizza látványának az összképe győzött - megkóstoltam. Hát, nem is tudom, mivel bolondította meg, de fenemód ízlett. Tudhat valamit ez a pizzéria.

Asszem keresnem kell valami alternatívát a kajálásra. Mert ugyan, a munkával minimum 4-5000 kcal elégetésre kerül, de azonnal vissza is kerül a szervezetembe a pizzák által :) 

Újabb tízezer serpenyőt végeztem ma ki, már zsírprofiként űzöm az újdonsült szakmámat. Rákattantam a mosogatógépre is.

És folyamatosan dicsérnek, amit kissé értetlenül fogadok, mintha minimum egy oldsmobile felújításában remekeltem volna, nem pedig a mosogatótál felett. A dicséret mellé az is jár, hogy nonstop kérdezik, kérek -e enni, pizzát, tésztát, akármit, és ha nem, akkor esetleg inni? Mondjuk, jólesik a figyelmesség, a szlovák kolléga nem nagyon van ezzel kitüntetve. De azért cigit lejmolni azt nagyon tud. Még egy érv a leszokás mellett (a 3.50 eurós cigiár az első számú indok).

Munka végeztével odahívott a főszakács (tudja a fene, hogy került oda a pulthoz), hogy Ákos, minden rendben? Szóljak, ha bármi van. És miután ötödszörre megkérdezte ugyanezt, leesett, hogy tajtrészeg. Megint nekiállt tanítani (tegnap a tányérokat rajzolta le papírra németül, meg a kiejtést gyakoroltatta velem, a végére már egész jól ment), a nap szava ezúttal a dánke volt. Odahívta a menedzsercsajszit, hogy mondjam meg neki. Aztán ezt elismételte vagy nyolcszor. Aztán megint megnyugtatott, hogy jó srác vagyok. Élmény volt. Én jól mulattam, Zsolti még jobban, viszont a csajszi kínban volt szerintem.

A leendő salzburgi főnökünk szerint úgy nézek ki, mint Ashton Kutcher. Magát is valami hollywoodi sztárhoz hasonlította, amit nem bírtam leolvasni a szájáról (lévén, angolul vakerált), de azért röhögtem vele egy jót, hogy ááách jáááá!

Holnap, holnapután két szabadnapunk lesz, keresünk valami mégnemtudommit, a lényeg, hogy hideg vízben legyünk és kurvára ne lássak egy darab serpenyőt sem.

the first day

Túléltünk az első napot, karcolás-, és sérülésmentesen.

Az étteremben hátraraktak mosogatni, egy szlovák sráccal karöltve. A konyhai népesség elég vegyes, van török, iráni, szlovák, mindenféle. Főleg magyarok, meglepően sokan vannak.  És beszah, németül társalognak egymással, nemhogy magyarul.

A főszakács is magyar, akinek megvan az az aranyos tulajdonsága, hogy minduntalan németül kezd el beszélni hozzám, aztán észbe kap, megerőlteti magát és magyarul folytatja. Állítása szerint azért, mert másfél éve itt van és csak és kizárólag németet használ,  magyar szavakat még át kell gondolnia :) Egyébként Gyulán volt valami főfőfőszakács, mielőtt idekerült.

Fantáziát látott bennem, befogott kimagozni több ezer olívaolajat. Kézzel! Mindeközben ezerféle magozógép tervrajzát állítottam össze magamban, frásznak kell kézzel magozni. A végén karriert csinálok.

Utána elmosogattam több ezer serpenyőt. Szerencsére, a tányérokat és evőeszközöket mosogatógép intézi, utána a szlovák kebelpajti törölgeti le. Amúgy, ketten vannak hátul szlovákok, a másik ilyen igyekvőjános, mindent meg akar csinálni, közben semmit nem csinál. Képzeljétek el azt a vicces szitut, ahogy a szlovák és a magyar próbál kommunikálni. Törik az angolt, németül nem tudnak. Én úgyszintén :D

Az egyik csaj (Rita) ismeri az ASL-t, amerikai jelnyelvet. Legalábbis ezt mondta a főszakács, aztán élesben kiderült, mégsem annyira, ellenben tanulna tőlem. Álltam rendelkezésére.

A kollégák a végletekig kedvesek, hatan, heten negyedóránként megkérdezték, hogy minden oké vagy hogy mit kérek inni. Az iráni szakács meg lépten nyomon pizzát akart rámsózni, be is faltam vagy hármat :) Az italra sem kell költeni, szinte folyamatosan töltötték nekem, amit éppen kértem. Nagyjából a táplálkozás és a folyadékbevitel kérdésköre grátisz megoldva :)

A magyar főszakács kérdezgette, mit csináltam előtte? Mondom, 10éve informatikus vagyok. "Akkor mi a frászt keresel itt?!" Mondom, hát tulképp a kedvesem miatt. Erre mondja Évinek, hogy nagyon szerethetem őt, ha ezt bevállalom. Hát de.

A munkaidő is szimpatikus, 12-16 és 18-23 ig van, heti öt nap. Elviselhető. Főleg, hogy mostanra sikerült beüzemelnem az internetet is a szálláson, a 8 eurós (dikk) UTP kábellel csatlakoztam rá az agyonszabályozott hálózatra. Mondjuk, a torrenttel azért bepróbálkozom, hátha csak az iptables fog rákúrni valami minimal sávszélességre, amit ki tudok magyarázni, hogy hát de a szerencsétlen magyar nem érti a német szabályzatot.

Na, menni kell a bányába, folyt.köv.

rapid indulás-érkezés

Érzékeny búcsú Évi szüleitől, majd gyors teletankolás, autópályamatricavétel, és uzsgyi. Elég gyorsan átléptünk a határt, bár ehhez valószínűleg az út átalvása is közrejátszott :) 

A határon a megszokott schengeni gyorsasággal lehetett áthaladni, és amint ráléptünk az osztrák autópályára (A1 vagy A2, tudja a szösz), elsőre szemet szúrt a megszokottól eltérő vezetési kultúra: a 80-as sebességkorlátozó táblánál még a C osztályos Merci kabrió is nagyonmaxx 85 km/h sebességgel poroszkált. És ez így ment végig, persze jött pár német rendszámú Lexus, Schumi beütésű sofőrrel, de ők se mentek 130-140nél gyorsabban.

Bécsből nem sokat láttunk, az autópálya szépen elhaladt mellette, így pár pihenő közbeiktatásával egész gyorsan ideértünk Linzbe.

 

Még egy érdekesség a vezetési kultúra kapcsán: vége felé bedugult az autópálya, mindenki 20-30km/h sebességgel vánszorgott, és abszolúte nem volt tolongás, nem voltak pofátlan gyorsulásos előzések, mint ahogy azt a magyar megszokhatta. Szép lassan haladt mindenki, birkatürelemmel, sőt még a sávot váltó járműveket is majdnem mindenki maga elé engedte. Ez már sok volt az én balkáni felfogásomnak.

 

Linzbe érkezvén nagyot néztem a helyi tömegközlekedési buszon, egy Merci volt. Itt már véglegesen tudatosult bennem, tényleg kiléptünk a balkáni térségből.

 

Tudniillik, Linz Ausztria 3. legnagyobb városa, Bécs és Graz után. Ehhez képest mintha valami idilli vidéki kisvárosba csöppentem volna, a hídon áthaladva az embernek egy az egyben az az érzése, mintha Budán járna, és nem pedig Felső-Ausztria keleti részén. Az idilli vidéki életérzet tényét fokozta, hogy vasárnap délután a vendéglátóipari egységek kivételével gyakorlatilag minden zárva van. De ez nem volt akadály, gyorsan találtunk egy Mekit, ahol megvolt a közel 8 eurós szomjoltás. Nem a magyar pénztárcához  tervezték az itteni árakat, tény.

 

Persze, a mekis dőzsölés előtt lemeóztunk a munkahelyet, ami csupa pozitívum volt. Legalábbis, egy olyan embernek, aki hall és tud valamelyest németül :) Én úgy éreztem magam, mint borjú az új kapuban, de nyilván ez egyfajta kezdeti állapot.

 

Utána elfoglaltunk az átmeneti szállásunkat, ami egyfajta Junges Wohnen, abszolúte kolesz kinézettel, viszont a magyar viszonyokat meg sem közelíti. Új volt minden, tiszta, rendezett - és ehhez képest volt egy felhívás a földszinten, hogy felújítják augusztus végén. Arra még nem jöttem rá, mit akarnak ennél jobban felújítani. 

 

Jelen pillanatban az útitársak (azaz, az én kis drágám és Olivér) a délutáni mélyhibernálásos üzemmódban lezajló sziesztájukat töltik, míg én wifit lopok a mekiből. Este még visszacsoszogunk a munkahelyre, megnézzük a forgalmat, belekóstolunk ebbe-abba, kicsit megismerjük a helyi szokásokat. Az első számú felderítendő információ, hogy holnap reggel hánykor kell kezdeni a bányában. Állítólag 9-10 (!) környékén, ami akkora hawaii, főleg, hogy nem egészen tíz percnyire van a szállás.

Na, itt az ideje továbbállnom, nyakamba veszem a várost a kis NAVIGONommal. Már ezért megérte jailbreakelni az ájfont. Oké persze, igyekszem nem gondolni a szeptemberi iOS6 megjelenésre, amivel bukom a JB-t, és vehetem meg kemény 80 dollárért a GPS szoftvert. Végülis, lesz rá pénzem, kiléptem a sötét keleti országból :)

 

Igyekszem napi szinten frissíteni a blogot (nagy örömötökre), ugyanakkor felelőtlen kijelentésekkel sem hadonászok - mindenesetre, megteszem, ami tőlem telik :)

Alea iacta est

Nos. A kocka el van vetve, mint Julius Caesar mondotta volt. Vasárnap indulunk Ausztriába, minden le van vajazva.

Úgy döntöttem, rendszeresen fogok blogot vezetni. Akit érdekel az életem alakulása, az olvassa, akit meg nem, hát, olvassa az indexponthut :)

A lakás alakul, szép lassan kitakarítunk, összerámolunk, bepakolunk mindent. Ma este még egy utolsó találkozás a szüleimmel, meg pár barátommal. Holnap leadjuk a kisöreget az átmeneti gazdijához. Egy kicsit izgulok az első találkozás miatt, de tudom, hogy jó lesz.

Egyáltalán nem vagyok beszarva, csak Jurta miatt szakad meg a szívem. Ugyanakkor tudom, boldog kutyahónapjai lesznek Jucinál, gyakorlatilag elmegy nyaralni egy kicsit, miközben esténként ágyból nézheti a Szex és New York-ot :)

Az imént beszéltem Dobrotka Senseivel is, akinek a bölcs szavai szintén megnyugtattak. Az edzés kérdésköre még átrágásra vár. Remélem találok Salzburgban egy olyan mestert, aki megközelítőleg tud majd annyit nyújtani és tanítani, mint Ő.

No, megyek vissza megnézni, hogy halad az én kis drágám a felmosással :)