Még jó, hogy június elsejétől hivatalosan is beléptünk a nyári évszakba. Legalábbis itt, a mérsékelt égövben fekvő Kárpát-medencében. A híresztelésekkel ellentétben egy olyan hónap köszöntött ránk, ami a tavasz jellegzetességeit viseli: kiszámíthatatlan, megjósolhatatlan. Még Reisz András is akaratlanul ordenáré nagy baromságokat beszélhet, a zsebében levő, súgóként funkcionáló levelibékával egyetemben.
Az ír naptár szerint május elsejétől beszélhetünk, vagyis beszélhetnek az írek nyári szezonról. Ázsia déli részein viszont március-májusra datálódik a nyári időszak.
Mifelénk, a tavalyi jellegzetességeket elnézve, július környékén köszönthet be a nyár. Addig is, jellemzően az ember -amennyiben szorult belé némi következetesség- reggelente pulcsival, esőkabáttal, jobb esetben esernyővel indul útnak. Aztán vagy áldja az előrelátását, vagy szidja magát, hogy mi a frásznak hurcolkodik egész nap a kis cókmókjával.
Én csak azért vagyok elszörnyülködve, mert ha a tavalyi séma ismétli önmagát idén is, augusztusban bizony egy mobil klímával a hónunk alatt kell majd közlekedni. Ehhez jön még a másik hónunk alá csapott áramgenerátor, hogy azért működjön is. Esetleg valami felirat a homlokunkra, hogy véletlenül se nézzenek komplett idiótának a Teréz körúton, hovatovább jól bevitessenek a közeli Péterfy Sándor utcai krízisintervenciós osztályra.
A nap híre:
http://kepviselofunky.blog.hu/2012/06/06/braille_iras_ader_elnoki_honlapjan
(ciki, nem ciki, elsőre majdnem elkezdtem összetapogatni a monitort, bázmeg.)
2012. június 10., vasárnap
in Arkham Asylum
2012.máj.19
Újabb szuperképességek a láthatáron: félvakon is képes vagyok füvet nyírni, kertet öntözni, kocsit mosni, fürdőt kigányolni. Vagy lehet, hogy azért tűnt minden mintegy jól végzett munkának, mert elég homályosan láttam a végeredményt?
Csepelen a régi kikötő környékén van egy elhagyatott gyártelep, ma arra vettem az irányt motorral, pár jó fotó reményében. Erre nem orkok tornyoztak a bejárat előtt, wtf? Még mielőtt megkérdezhettem volna, mire fel őrzik a "szellemvárost", eszembe ötlött, talán nem félvakon kéne átmenni fotográfusba. Mindenesetre, a helyszínt megjegyeztem.
Még egy ilyen hely, amire fáj a fogam: a Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda, mai nevén OPNI (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet), aminek építését még I. Ferenc József határozta el rendelettel, és 137 évnyi működés után bezártak, ha jól emlékszem, 2007 környékén. Kívülről igen impozáns épület, igencsak elgazosodott kerttel, a belseje is érdekes lehet, mondjuk közelről sem annyira, mint pl. Észak-Angliában a St. Mary's Asylum.
Ezen épületek fotóit nézegetve az emberben akaratlanul az alsó kategóriás horrorfilmek helyszíne, idióta szellemtörténetei jelennek meg, ahol a megkínzott és meggyilkolt tébolyultak szellemei kisértenek, gyilkolnak, et cetera.
Mindenesetre, a fotózás mellé egy kis adrenalinlöketet kaphatunk bónuszként, ha egyedül vagy a megfelelő emberrel mászunk be (nem, én sosem vetemednék ilyesmire, ugyan) egy ilyen kísértetjárta helyre. És ami még fontos kellék egy ilyen túrához: a megfelelő látás, csak semmi szivárványhártya-gyulladásból eredő félvakság.
Újabb szuperképességek a láthatáron: félvakon is képes vagyok füvet nyírni, kertet öntözni, kocsit mosni, fürdőt kigányolni. Vagy lehet, hogy azért tűnt minden mintegy jól végzett munkának, mert elég homályosan láttam a végeredményt?
Csepelen a régi kikötő környékén van egy elhagyatott gyártelep, ma arra vettem az irányt motorral, pár jó fotó reményében. Erre nem orkok tornyoztak a bejárat előtt, wtf? Még mielőtt megkérdezhettem volna, mire fel őrzik a "szellemvárost", eszembe ötlött, talán nem félvakon kéne átmenni fotográfusba. Mindenesetre, a helyszínt megjegyeztem.
Még egy ilyen hely, amire fáj a fogam: a Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda, mai nevén OPNI (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet), aminek építését még I. Ferenc József határozta el rendelettel, és 137 évnyi működés után bezártak, ha jól emlékszem, 2007 környékén. Kívülről igen impozáns épület, igencsak elgazosodott kerttel, a belseje is érdekes lehet, mondjuk közelről sem annyira, mint pl. Észak-Angliában a St. Mary's Asylum.
Ezen épületek fotóit nézegetve az emberben akaratlanul az alsó kategóriás horrorfilmek helyszíne, idióta szellemtörténetei jelennek meg, ahol a megkínzott és meggyilkolt tébolyultak szellemei kisértenek, gyilkolnak, et cetera.
Mindenesetre, a fotózás mellé egy kis adrenalinlöketet kaphatunk bónuszként, ha egyedül vagy a megfelelő emberrel mászunk be (nem, én sosem vetemednék ilyesmire, ugyan) egy ilyen kísértetjárta helyre. És ami még fontos kellék egy ilyen túrához: a megfelelő látás, csak semmi szivárványhártya-gyulladásból eredő félvakság.
Dark side of the Force
2012.máj.20
Freud bácsi is megmondta, hogy az aznapi hülyeségeidet viszontlátod az álmaidban.
Namármost, én azt álmodtam, hogy elmentünk a jós bácsihoz, ami eleve rendkivüli, mert az ilyen tarotos, szellemeket idézős személy általában bibis orrú randa cigányasszony képében tetszeleg, akinek van egy adott testszaga (de akár az is lehet, hogy én vagyok a túl maradi). A tudatalattim nem szarozott, egyenesen Matthew Lillard volt a jós bácsi. Igen, Scooby Doo kétbalkezes gazdájaként lehet ismerős, bár esetünkben a 13 kísértet c. filmben nyújtott alakítása a testhezállóbb.
Tehát, az imént említett papa felvette a kapcsolatot a túlvilági akárkimmel, aki legyen x. Aztán jött a félelmetes talajrengető jóslat, ami legyen y. És így folytatva, ébredés után szépen kijött pár ismeretlen tétel, amiből akár egy többismeretlenes lineáris egyenletet is kihozhatnék, a reggeli kávém közben. Csak azért lineárisat, mert olyan szépek a végtelen sok számhármasok, amennyiben az ax+by+cz=d megoldáshalmazát nézem. Ja, és mert baromira nem passzol ide, és mert baromira unatkozom.
Mindenesetre a mai horoszkópom szerint kétségek között hányódok, és csak türelmesnek kell lennem, ahogy a Kedvesemnek is. Az övé meg válaszutat ír, amit én kényszeríthetek ki belőle. Paradoxon.
Bernátoknak és Felíciáknak boldog névnapot.
Szent Bernát csuda pofa volt egyébként; megparancsolta, hogy szeressed Istent, továbbá jól kioktatta a templomos lovagrendet. Felíciáról nem jut eszembe semmi más, csak hogy relatíve szép név. Passzol a Felixhez.
Freud bácsi is megmondta, hogy az aznapi hülyeségeidet viszontlátod az álmaidban.
Namármost, én azt álmodtam, hogy elmentünk a jós bácsihoz, ami eleve rendkivüli, mert az ilyen tarotos, szellemeket idézős személy általában bibis orrú randa cigányasszony képében tetszeleg, akinek van egy adott testszaga (de akár az is lehet, hogy én vagyok a túl maradi). A tudatalattim nem szarozott, egyenesen Matthew Lillard volt a jós bácsi. Igen, Scooby Doo kétbalkezes gazdájaként lehet ismerős, bár esetünkben a 13 kísértet c. filmben nyújtott alakítása a testhezállóbb.
Tehát, az imént említett papa felvette a kapcsolatot a túlvilági akárkimmel, aki legyen x. Aztán jött a félelmetes talajrengető jóslat, ami legyen y. És így folytatva, ébredés után szépen kijött pár ismeretlen tétel, amiből akár egy többismeretlenes lineáris egyenletet is kihozhatnék, a reggeli kávém közben. Csak azért lineárisat, mert olyan szépek a végtelen sok számhármasok, amennyiben az ax+by+cz=d megoldáshalmazát nézem. Ja, és mert baromira nem passzol ide, és mert baromira unatkozom.
Mindenesetre a mai horoszkópom szerint kétségek között hányódok, és csak türelmesnek kell lennem, ahogy a Kedvesemnek is. Az övé meg válaszutat ír, amit én kényszeríthetek ki belőle. Paradoxon.
Bernátoknak és Felíciáknak boldog névnapot.
Szent Bernát csuda pofa volt egyébként; megparancsolta, hogy szeressed Istent, továbbá jól kioktatta a templomos lovagrendet. Felíciáról nem jut eszembe semmi más, csak hogy relatíve szép név. Passzol a Felixhez.
fő a pesszimizmus...sőt rotyog.
2012.máj.16
Már azt baljós előjelnek kellett volna vennem, hogy a reggeli kávémban Natalja Iscsenko 2009-es római versenyszámát láttam megismétlődni. Csak kár, hogy döglött molylepkének volt álcázva.
A koffeines ital újragyártását és megközelítően nyugodt beadagolását követően az ember azt hihetné, hogy vesz egy nyugis, forró fürdőt. A nagy faszt, kiszakad a zuhanyrózsa, megy a víz mindenhova, csak épp a célszervre nem.
A nap elcseszett indulásáról nem tudomást véve elmásztam a bányába, aztán délben jött az az ötlet, mégiscsak meg kéne nézetni a fájós szememet. Így hát elindultam a netről random kiválasztott szemorvoshoz.
A kedves orvos - miután jól leüvöltötte a fejemet, hogy igen komoly a probléma, méltóztathattam volna előbb is felkeresni Őfenségét -, teleöntözte a bal szememet pupillatágítókkal, amit természetesen elfelejtett közölni, csak várjak kint fél órát. Kint meg élvezettel nézegettem, ahogy elmennek a kontrasztok, rohamosan összemosódik a világ. Ezalatt, unaloműzésként próbáltam kitalálni a várakozó betegek különféle bajait. Az egyiknek tuti mengitisze volt (ezt vajon miért abból állapítottam meg, hogy fogta a fejét...), a másik elég változatos idegrángásokat produkált az arcán, de amúgy elég kedves néni lehet nyugalmi állapotban. Mikor már csak egy homályos folt képében jelentkezett a világ, optimistán bevillant Infernó kapujának a felirata: "Én rajtam jutsz a kínnal telt házba / én rajtam át oda, ahol nincs vigasság / rajtam a kárhozott nép városába." Nem véletlen utálom a kórházakat, a kibaszott klórszagukkal.
Szóval?, most itthon fetrengek, mentesülve a szolgálat alól, félvakon, hovatovább mindenféle szuperképességeket fedeztem fel magamon: tudok érzésre smst írni az ájfonon, vakon is meg tudom gyújtani a cigarettát. És a legfontosabb: nem hugyozom körbe a wc-csészét.
A szendvicsgyártási műveletem még hagy némi kívánnivalókat maga után, borotválkozni egyelőre nem merek, de holnapra úgyis kutyabajom, és a szomszéd Mariska nénit is felismerem 250 méterről. Nem, nem a szaga alapján!
Már azt baljós előjelnek kellett volna vennem, hogy a reggeli kávémban Natalja Iscsenko 2009-es római versenyszámát láttam megismétlődni. Csak kár, hogy döglött molylepkének volt álcázva.
A koffeines ital újragyártását és megközelítően nyugodt beadagolását követően az ember azt hihetné, hogy vesz egy nyugis, forró fürdőt. A nagy faszt, kiszakad a zuhanyrózsa, megy a víz mindenhova, csak épp a célszervre nem.
A nap elcseszett indulásáról nem tudomást véve elmásztam a bányába, aztán délben jött az az ötlet, mégiscsak meg kéne nézetni a fájós szememet. Így hát elindultam a netről random kiválasztott szemorvoshoz.
A kedves orvos - miután jól leüvöltötte a fejemet, hogy igen komoly a probléma, méltóztathattam volna előbb is felkeresni Őfenségét -, teleöntözte a bal szememet pupillatágítókkal, amit természetesen elfelejtett közölni, csak várjak kint fél órát. Kint meg élvezettel nézegettem, ahogy elmennek a kontrasztok, rohamosan összemosódik a világ. Ezalatt, unaloműzésként próbáltam kitalálni a várakozó betegek különféle bajait. Az egyiknek tuti mengitisze volt (ezt vajon miért abból állapítottam meg, hogy fogta a fejét...), a másik elég változatos idegrángásokat produkált az arcán, de amúgy elég kedves néni lehet nyugalmi állapotban. Mikor már csak egy homályos folt képében jelentkezett a világ, optimistán bevillant Infernó kapujának a felirata: "Én rajtam jutsz a kínnal telt házba / én rajtam át oda, ahol nincs vigasság / rajtam a kárhozott nép városába." Nem véletlen utálom a kórházakat, a kibaszott klórszagukkal.
Szóval?, most itthon fetrengek, mentesülve a szolgálat alól, félvakon, hovatovább mindenféle szuperképességeket fedeztem fel magamon: tudok érzésre smst írni az ájfonon, vakon is meg tudom gyújtani a cigarettát. És a legfontosabb: nem hugyozom körbe a wc-csészét.
A szendvicsgyártási műveletem még hagy némi kívánnivalókat maga után, borotválkozni egyelőre nem merek, de holnapra úgyis kutyabajom, és a szomszéd Mariska nénit is felismerem 250 méterről. Nem, nem a szaga alapján!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)