ötödik "otthon"

Jelentem, beköltöztünk a szolgálati kecóba. Fűrészporszagú, frissen festett, meg vagyunk hatan. Román, lengyel, magyar. Mondjuk, a lengyel (aki egyben a konyhafőnök is) haláljófej, a minap pár sör után énekelgettünk is. Vagyis, én nyilván károgtam vagy ordítottam, vagy tudom is én, milyen hangok szabadulnak ilyenkor ki belőlem :) Már mikor tök nagy beleéléssel  mesélek, akkor is rámszólnak hogy miért ordítok. Ilyen ez a süket Ákos, kéremszépen. Lehet szeretni vagy utálni, de semmiképpsem figyelmen kivül hagyni.

A híres-hírhedt vers rövidített változata, amit meg is tanultam a többi feltétlenülfontos lengyel alapszó mellett:

„Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.” ("Lengyel-magyar két jó barát / Együtt harcol s issza borát"

A kiejtést most ne nézzétek, az külön fél óra volt, mire elmagyarázta. Nem mellesleg három órán át pofáztunk a Google Translate segítségével. Gyakran hülyén fordított a jószág, de azért ment rendesen az információ-cserebere. Jófej az öreg. Hobbiból kezdett el főzni, és most konyhafőnök, ejha. Nemhiába, Zsótifőnöknek volt a padawanja :)

Visszatérve, Personal Wohnung, igen. A fájós kezemmel szereltem össze öt darab ikeás ágyat, a végére már úgy a halál f*szába küldtem a Svédeket. Csakis Évike nagggyonszép kérésre voltam erre hajlandó, mert amúgy leszaromtabletta, oldják meg, fáj a kezem, kész slussz.

A negyediken (vagy a harmadikon?) lakunk, egy élmény volt mindent felcipelni a pincéből, a vége felé már Évike vállalta át a hős málhás szamár (vagyis, az Equus asinus asinus, avagy a közönséges háziszamár) szerepét, mert én már nem bírtam kézzel, inkább az ágyösszeszereléses instant halált választottam. Egyébiránt nem is olyan nagy hülyeség magaslati levegőben lakni, ma -  miután már sokadik napja kattogok a sportoláson - hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem edzeni - olyformán, hogy lefutottam a földszintre, majd fel, és a hatodik ilyen után lassítottam a tempón, jobban terhelve az izmokat, a tizedik után kettessével szedtem a lépcsőfokokat. Fáj is a lábam, hajjajj, de ez ilyen jóleső fájdalom. És csak remélni merem, hogy ez nem járt lármás zajáradattal (csittcsattpuffpiff liihhh liiiihhhhh), a kedves szomszédok legnagyobb örömére.

A szüleim vannak olyan rendes és kedves szülők (még mitnemhogy, a világ legjobb szülei, mindig mellettem állnak, és számítani lehet rájuk a végsőkig), hogy adnak a napokban nagggyonsokpézzzt kaucióra, hogy albérletbe tudjunk menni. Ugyanmár ne kelljen négy másik ember után leülni a klozetre, vagy tusolni a másik mocskában (a szlováknak van egyfajta hat kilométer távolságról is érezhető igen jellegzetes szaga). Főleg Évikének lehet a rossz, öt pasival lakni, takarnia kell a vonzó idomait kora reggel, et cetera. De én is ilyen exhibicionista állat vagyok, szeretek szabadonhagyott [értsd: nem alsógatyával fedett] hímvesszővel kisétálva elindulni a fürdőszoba irányába. No, meg az is döntő érv, hogy Jurtának jönnie kell utánunk, és a céges lakásba nem mehet állat [a pókokat is úgy csempésztem be - ha kolléga/kollegina vagy és olvasod a blogomat, nemám beköpni :D]. Szal, ha lesz egy "otthonunk" - mivelhogy otthonunk vagy ilyesmink nincsen se nekem, se Évikének - mint kiderült -, amit be tudunk rendezni kicsit hosszabb távra, keletkezni fog egy stabil pont a lelkünkben. A nyugis és békés otthon mindennek az alapja. Ahonnan árad a chí, ahová hazamehet az ember, ha elege van a világból.

És akkor már jöhetnek az edzések, pláne a judo edzések [kedves Béla sensei, remélem olvasol;)], Évikének meg a kangoo vagy a pilates, vagy mi, sosem bírom megjegyezni :)) Nem mintha nem lenne észbontó csaj, de azért Ő is jobban érzi magát a bőrében, ha sportol. Nem utolsósorban, az a fixa ideám, hogy csakis így lehet bírni ezt a vendéglátóiparos hajtást: egészséges életmód, edzések, vitaminok és ginzeng. Vettünk is egy adag ginzeng tablettát linzben, de az ikszedik költözés után már nem is tudom, hova keveredtek.

Egyre több népviseleticuccba rittyentett krapekot látok. Vagyis fickót, ahogy Kátya barátosném mondaná. Szerintem ezek hatalmas nemzetszocialista (oppardon, nímetül: nationalsozialismus) érzelmekkel rendelkeznek. De akkor miért van az, hogy a - habár elismerten konzervatív - bankokban is így öltöznek, és hogy elmenjek a végletekig, a Hervis-ben is vehetsz Kilimanjaro túragatyát ugyanilyen hazai színekben.

spider stars

Bemondták a rádióban, hogy madárpókokat találtak a hotelben. Természetesen az én pókjaim keltettek ekkora hírt. Ha tudnák, hogy a kicsike még mindig a szekrényben lapul :)

Mára ennyi, nincs kedvem blogot írni.

doktor úr, kérem

Elég durván bedurrant a kezem a sok konyhai eszköz emelgetésétől és/vagy a meleg-hidegvíztől, valszeg ínhüvelygyulladás. De dolgoztam rendületlenül, mikor a legnagyobb fájdalmaim voltak, elég volt a régvolt kempós edzésekre gondolnom, ott azért ennél nagyobb fájdalmakat kellett elviselni. A harmadik napon szerencsére az agyukhoz kapott a vezetőség és dokihoz küldtek, 5 pihenőnap kíséretében.

Itt a háziorvosok magánpraxist üzemeltetnek, és úgy mennek a dolgok, hogy kinézed a hozzád legközelebb eső háziorvost, elmész hozzá, és onnantól Ő lesz a doktorbácsid. A betegbiztosításodat az ecard-dal igazolod, melyet munkaviszony esetében automatikusan megkapsz. Enélkül el sem látnak (szerintem), és az EU TB kártya is smafu, mert az alapellátásra jogosít csak fel. A kártya (ecard) chippel van ellátva, amit a recepciós szépen beolvas a kártyaolvasóján (naigen...), lekéri az adataidat, aztán helyet foglalhatsz és várhatsz baromi türelmesen.

Szóval, találtunk egy dokit, aki kutyafuttában nézte meg a kezemet, mert rengetegen voltak, és úgy kellett mondani, hogy bocsi, de sietünk. Felírt egy antiallergént, meg két gyulladáscsökkentőt, illetve valami krémet, ami életveszélyes kombónak bizonyult így együttesen, a bevételüktől eltelt fél órán belül téli álomba zuhan az ember fia. Ez volt pár napja. Ma viszont röntgenre küldött...de hogy minek, csak remélni merem, hogy érti a dolgát.

Van öt teljes napom a regenerálódásra, amit szerfelett hasznos (nem kézfej-megerőltető) dolgokkal fogok eltölteni. Ma pl kicsit nyakamba vettem a várost, kerestem egy Conrad-ot, hogy memóriát vegyek a netbookba (vettem is). Pesten megszokott látvány, hogy minden sarkon van három mobiltelefonbolt, sűrűn előfordulnak a számítástechnikai boltok is - itt nem, amit nem is értek. Sőt, még a honlap kultúrájuk is a béka segge alatt van, jóformán alig lehet információkat szedni a világhálóról, nagyon sok cégnek nincs vagy csak minimális információhalmazt tartalmazó honlapja van.

Mai felfedezés: a buszokra, trolikra fel lehet rakni a kerékpárt. Budapesten ez tilos. Anno az éjszakaira felraktam egyszer a cangát, mert már nem voltam szomjas és nem a kórházban kívántam álomra hajtani a fejem. Eltelt 5perc, semmi sem történt, aztán arra lettem figyelmes, hogy mindenki engem bámul. Körbenézek, és láttam, hogy a buszsöfőr ott állt a hátsó ajtónál, és üvöltözött, hogy lefelé a kerékpárral, mert addig el sem indul. Ilyen szerencsés körülmények között tudtam meg azt a tényt, hogy a BKV kerékpárt nem szállít (persze, a HÉVet leszámítva). Olyan is volt, hogy defektet kaptam valahol a világvége-alsó környékén, szakadó esőben, muszáj volt suttyomban felcsempésznem a hármas villamosra. De itt nem ez van, ma is egy csomó diák felrakta a cangáját a buszra mindenféle macera nélkül.

Apropó, diákok és a kerékpár, említettem már, itt elég magas a kerékpárkultúra. Ezt a képet egy gimi előtt lőttem - bringatenger :)

Ami ledöbbentett, a robogókon az esetek 90%-ában NŐK ülnek. Méghozzá, fiatal nők. Nonszensz!

Közben a lengyel konyhafőnök meghívott egy pofa sörre a hotel halljában. Visszahívtam egy körre, nagy nehezen bírtam megértetni a recepciós csajszival, hogy bázmeg egy korsó izé nevű sört bitte. Mikor fizetek, nézem a névjegytábláját, hát nem magyar? Murphy :D

x-files

Időgebaß kérdése megoldva. Mint kiderült, a beállításokban GMT -8:00 volt, ami a csendes-óceáni időzóna.

Sőt, még a hozzászólásoknál is kiiktattam a regisztrációhoz kötött kommentelést, innentől bárki hozzá tud szólni, már ha akar :)

Egyre inkább hiányzik a bringánk. Kezdjük unni az ingázást a munkahely és a hotel között. Még ha napi 1x járnánk meg az utat, elmenne, de a szünetekben általában hazarohanunk pihenni (meg minden földi jókat csinálni, cöcö). Pénteken kicsit arrébb költözünk, állítólag 3-4 kilométernyire a bányától. Oké, láttam buszjáratot arrafelé, ami nyilván éjszaka nem jár, taxizni meg nem fogunk, autóval sincs értelme a horribilis parkolási díjak mellett. Gyalogolni pláne nem, úgyhogy októberben elhozzuk a bringákat. Csak az enyémre kéne valami terepgumi, mert jelenleg tükörsima városi gumi van rajta, ami az esőben (jelentem, most is szakad az eső) nem annyira szerencsés. Visszacserélhetném a régieket, de eldöntöttem, hogy újakat kap. Évike cruiser típusú cangáján elég jó gumik vannak, csak a lámpákat kell megnéznem/megnézetnem, mert már kiszállításkor bemondta az unalmast a hátsó, az első meg valamikor nyáron gondolt egyet és leesett.

Az majd kiderül, télen hogy fog ez menni, már a bringás közlekedés. Évikére legfeljebb felhúzom a neoprén búvárruhámat, abban tutira nem fog fázni és/vagy felfázni :) Alternatíva lehet még az elektromos autó, ami nem rendszámköteles (legalábbis otthon, mert itt még a robogókon is rendszám virít), így parkolódíjat sem kell fizetni. Leparkolunk az étterem előtt, oszt bemegyünk hosszabbítóért, rádugni a kettőhúszra. Röhejes, szerintem.

Apropó, X-Akták. Van ez az új játék, az XCOM: Enemy Unkown, a grafikusai az ikszaktákból és a meninblekkből szedték az ihletet (dehiányzikazasztaligépemhúbaszki). Csak, hogy a blognak legyen valami köze is a tárgyhoz ;)

variable weekend

Ha valami véletlen baleset folytán a vendéglátóiparban dolgoznál, készülj fel arra, hogy abszolúte nem fogod érzékelni a hétvégéket. Már, a Gergely naptár szerinti hivatalosan bejegyzett szabad-, és szünnapokat. Akkor van hétvégéd, amikor pihenőnapod van.

Ez engem is sokszor összezavart, tegnap (és ma) nem érzékeltem hogy hétvége van, kérdeztem egy barátomtól sms-ben, meddig dolgozol? Szombat van, jött a válasz. Ah, shit.

Jut eszembe, rég meséltem a munkahelyemről. Nos, kaptam két lelkes románt még pár hete, az egyik bírta egy hétig, mert hogy szerinte a mekiben jobb dolgozni. A másik is elmegy egy hónapon belül. Sajnálom őket, mert figyelték minden mozdulatomat, elég volt egyszer-kétszer szólnom, és tudták a dolgukat. Az egyik - aki most is mellettem van - ráadásul még jófejnek is bizonyul, sokat poénkodunk annak ellenére, hogy egyikőnk se beszél olyan jól németül (én momentán semennyire) és angolul. Elég perfekt a verbális kommunikációban, szal elvagyunk. Sőt! Felajánlotta, hogy amikor szabadnapja van, nagyon szívesen bejön nekem pár órára segíteni. Ilyet se basztam még.

Mindenesetre hiányzik a linzi konyhafőnök, Zsolt. Az itteni főnök ugyan kedves, előzékeny, de Zsolti valahogy figyelt mindenre, minden a helyén volt, és ha mégsem, azonnal észrevette és intézkedett. Mintha öt szeme, nyolc füle lenne, vagy minimum 360fokos a látószöge. És nem utolsósorban van tekintélye, ami azért egy főnöknek nem árt.

Napok óta bliccelek a helyi tömegközlekedési járatokon, mert miért ne. Majd ha elkap a kaller, bevetem a bociszemnézésemet - mondjuk, azért tudni kéne, hogy is néz ki az osztrák ellenőr :), főként milyen jogosítványai vannak. Mert ha rendelkeznek hatósági jogkörrel, baszhatom, pláne hogy iratok nélkül rohangálok.

Amúgy az itteni emberek tök becsületesek. Pár példa, a piros lámpánál át sem mennek a zebrán, eszük ágában sincsen. Böcsületesen jegyet váltanak, ha utaznak. Ahol nincs zebra, ott át sem mennek az úttesten (leszámítva a turistákat). A biciklikultúrájuk is igen fejlett, nagyon sok ember bringázik, és csak úgy otthagyják az utcán, többnyire le sem lakatolják, de ha mégis, kisujjamnyi vastag lepkefing láncot raknak rá a kerékre, és oda sem bilincselik a fél méter átmérőjű villanyoszlophoz. Bezzeg, otthon nyolc kilós láncot cipelek mindig, ha bringára pattanok, és még akkor is sokszor parázok hogy elvágják. Egyetlen robogó kerekén sem láttam még öklömnyi vastag láncot, vagy mozgásérzékelő riasztót.

Nyilván az osztrákok jobban tudják értelmezni a magántulajdon fogalmát. Ami nem az enyém, az nem az enyém, tehát hozzá sem nyúlok. A köztulajdon fogalma is jól van definiálva az emberek agyában, eddig egy hónap alatt összvissz két falfirkát láttam, semmi egyéb közrongálási nyomok.

Sőt, még a teraszokon az asztalokat, székeket is kint hagyják több helyen, nem félnek attól, hogy fél óra leforgása alatt kirámolnak mindent a cigányok kisebbségiek. Linzben láttunk egy cigá urambocsá agyonszoláriumozott famigliát két gyerekkel, akik majdnemhogy rongálták a jegykiadó automatát, és láss csodát: magyarok voltak. Persze, nem általánosítok, nagyon sok rendes és becsületes roma származású ismerősöm van, de azért a magyarok fejében mégis ott van ez a fajta sztereotípia.

Mint ahogy a fogyatékosoknál (de utálom ezt a szót) is. Ha nem hallasz, hülye vagy. Nem kaphatsz rendes állást, mert hülye vagy. Tisztelet a kivételnek. Itt bezzeg még csak nem is zavartatják magukat, sőt még az utánam járó adókedvezményt sem vették igénybe szerintem, de majd szólok nekik. Az egyik menedzser, Sergio - akit Szergejnek hívok - pl marha jól megérteti magát velem mutogatásokkal, ami azért néha kabaréba fullad :) A főolasz sem zavartatja magát, lazán németül ismerteti velem az aktuális az instrukciókat, de szerencsére ki szoktam találni a gondolatait.

Eddig tartott a szünetem, megyek is visszavedleni bérniggerbe.

Requiescat in pacem

A mai nap legizgalmasabb eseménye tulképp az volt, hogy elhalálozott másfél milla értékű konyhamalac, mert valamelyik idióta kanalakat dobált bele.

Korábban végeztem, mint Évike, és ilyenkor utálom otthagyni úgy, hogy nem kísérem haza - még ha van is kivel hazajönnie (amit feltétlenül megkérdezek). De akkor is utálom, mert pölö ilyenkor hiába jöttem haza korábban, hullafáradtan, addig nem tudok aludni, míg épségben haza nem ér. Bezzeg, holnap én reggel - vagyis hajnali tízre - megyek a bányába, ő szerencsére csak 15.00-kor kezd. De mindketten éjfélkor végzünk, kísérősdi megoldva :)

A belvároson kell átvágni hazafelé -  a főutcán cirka egy kilométer hosszan terülnek el a különféle kocsmák, pubok, lokálok, ilyformán péntek és szombat éjjelente elözönlik az utcát a fiatalok, a részeg fiatalok. Oké, általában ott grasszálnak a kommandósoknak (még nem bírtam eldönteni, hogy az most télikabát, vagy rohamosztagos cucc) kinéző rendőrök, de egy pillanat alatt megtörténhet a baj, mint tudjuk. Na jó, igyekszem nem izgatni magam, úgyis két kísérővel jön haza, és az egyik krapek.

Ezt a képet nemrég lőttem hazafelé, tök muris volt, ahogy percekig néztem a kapaszkodását. Néha nekiállt hintázni, aztán gondolom észbekapott, hogy az halálos kimenetelű is lehet, és csak lógott tovább, mint Krisztus a kereszten. Nem tudom, mit ivott vagy szívott, de nagyon kilőtte magát a holdra. Odamentem megkérdezni, kell -e segítség, mrrrppphhbbbböööörrrmmm volt a válasz. Valószínűleg rövidzárlatot kapott a bal agyféltekéje, ahol a beszédközpont vezérlőpultja is trónol.

Az az érdekes, hogy az érzelmek kifejezéséért a jobb agyfélteke felel, holott a verbális kifejezőeszközöket a bal agyfélteke vezérli. Nem csoda, ha megbotlunk néha :)

Változatlanul szakad az eső. Ahelyett hogy az Déli-Alpokban honos főnszél hozná a száraz és meleg levegőt. Állítólag télen szakadatlanul 40-50 centis hó borítja a várost. Engem mondjuk az vigasztal, hogy a szabadnapomon kiruccanhatok ide a szomszédba síelni, be cool.

A Google blogmotorja valamiért rosszul jegyzi az időt. Ezt a bejegyzést szerinte délután háromnegyed négykor írtam, holott éjjel háromnegyed egy van. Majd utánanézek, most mi alapján nézi az órát.

Hmmm, az említett krapek most ért be a hotelbe. Mi a retkes istenit képzel ez magáról, hogy nem kíséri haza szombat éjszaka a barátnőjét, és a drágámat, ha már majdnem ugyanakkor végeznek?!

Jó, megyek és rágyújtok. De, leszoktam, igen, csak néha azért kell, nem minden fekete és fehér, na!

Meldezettel

Ma lezajlott a lakcímbejelentési procedúra. Úgy kell elképzelni, hogy bemegyünk egy plázába (ahol az önkormányzati hivatal is van), negyed óra keresgélés után bejutunk a megfelelő irodába, ahol szinte azonnal szólítanak. A "Meldezettel" elnevezésű formanyomtatvány leadásával az ügyintéző gépel két sort, nyomtat egyet, aláírja, és pontosan két perc volt annak a lebonyolítása, hogy bekerüljünk a ZMR-be (Központi Nyilvántartó). Vagyis inkább négy perc, mert ketten voltunk Évikével.

Ilyen nincs. Semmi több órás sorszámos várakozás (lásd az utazás előtti útlevélintézésünket...), mint ahogy az a BM irodáiban megszokott, semmi ügyintézői pöcsölés, felesleges időrablás, haladnak a dolgok.

A bejelentés után már jogosultak lettünk a bankszámlanyitásra is, hát nosza. Itt sem volt semmiféle sorszámhúzás, várakozás, odamentél megszeppent fejjel a népviseleti ruhába öltözött recepcióshoz, vagy kihez, aki azonnal keresett nekünk egy szabad ügyintézőt és leültetett az egyik kanapéra.

Az ügyintézővel, miután megtörtént az illedelmes bemutatkozási folyamat, megkérdezte, kérünk -e kávét (!).  Ráadásul, menet közben az egyik ügyintéző keríteni akart nekem egy jelnyelvet ismerő kollégát, de hát a drágám személyében velem volt a világ legjobb tolmácsa.

Itt azért hosszadalmasabb volt a dolog, cirka háromnegyed órába tellett a két folyószámla létrehozása, de mentségükre legyen szólva, egy teljesen új alkalmazottat kaptunk, akinek mi voltunk az első új folyószámlás ügyfelei. Ugyanakkor totális ügyfélközpontúságot mutattak, ami bár a magyar közigazgatásra kéne jellemző lennie, nem az osztrák bankszférára, mindenesetre érezhetően figyeltek ránk, nem volt olyan érzése az embernek, mint aki futószalagon rohan a baromfi-feldolgozó üzembe.Még a hetvenakárhány oldalas szerződést is készségesen elküldték inkább emailban tudván, hogy sietünk.

A negyedéves számlavezetési díj 16EUR (Sparkasse, ami otthon az Erste Bank), és állítólag két évig ingyenes lesz minden, még az ATM-nál történő készpénzfelvétel is. Úgy legyen.

Újabb lépések előre, az egyenlőre homályos jövő felé.

plázapicsulás

Még jó, hogy a szabadnapunkon kifogtunk egy esős napot. Azt tudni kell, ha itt elkezd esni, bizony abba sem hagyja egész nap, esik szépen egyenletesen pirkadattól alkonyatig, és még azon is túl.

No, de nem tántorított el minket egy kis eső, becéloztunk az Europarkot. És nem, nem Határ útra kellett elmenni. Felszálltunk a buszra (amire nem mellesleg kemény 2.30eur volt a jegy per kopf, azannyja), és elvergődtünk szépen a plázába. Nagyjából ugyanolyan boltok voltak, mint otthon, csak az arányok kicsit mások. Pl. az Interspar akkora, mint az Aréna Plázában levő Tesco, kolosszális. A leértékelések is mások, amióta itt vagyunk, csak 70%-os akciókat láttam, nem szaroznak 30-40-50%-os leértékelésekkel. Láttunk sok szép dolgot, csak mivel még nem kaptunk teljes fizetést, maradt a nézegetés és a nyálcsorgatás.

Ez volt az egyik kiszemelt pulcsi, szerintem iszonyat cuki benne :)

Az árakról annyit, hogy pl. a DM-ben majdnem ugyanannyiba kerülnek a cumók, mint otthon. A ruhák egy része hasonló árkategóriába esik, de pl a cipők és a nadrágok jóval drágábbak. A jóval drágábbak alatt azt kell érteni, hogy láttunk már 200eurós csukát is.

A havibérlet 46eur, egy buszjegy 2.30. Oké, a tömegközlekedésre megéri költeni, gyorsak és pontosak a buszok, főként tiszták. Semmi húsz éves Ikarus, fékcsikorgás (bár, ki tudja, amennyit én hallok...), zörgés, idióta sofőrök. Linzben egyszer rohantam a busz után, és kb. 50méterről észrevett a buszsofőr, szépen komótosan megvárt - mosolyogva (!). Azt persze nem árultam el neki, hogy nem volt nálam se jegy, se bérlet. Mondjuk, csak magyarul tudtam volna kifejteni, amiből vajmi keveset értett volna. Azt már ki sem fejtem, hogy nem tudtam kisilabizálni, merre is kell menni és szépen elvergődtem késő este a külvárosba. Láss csodát, ott sem volt nyócker feeling, rosszarcú, szotyolázó, tégedméregető cigányok, teljesen biztonságban érezhette magát az ember.

Egy doboz marbi lájt négyhetven vagy kilencven. A Pall Mall háromhetven. Nem véletlenül vettem órákat Ebenezer Scrooge-től, már ami a cigivásárlás és a fukariság közti kapcsolatot illeti. Leraktam szépen, a fene fog ennyi pénzt költeni. Persze, elsősorban az egészségem megőrzése dominált, így nem fogok tudni újra elkezdeni sportolni és nem utolsósorban az én kis drágám elég csúnyán néz, ha láncdohányolok :) Az igaz, euróban, meg az itteni fizetéshez képest nem érzi annyira az ember, de ha átszámolom forintra, már fogom a fejem. Csak sokszor tudatosan kell konvertálnom az árakat, hogy nagyjából bemérjem. Volt, hogy vettem kettőért egy félliteres fantát, és mikor Évike szemrehányóan nézett, akkor esett le, hogy az tulajdonképpen közel hatszáz forintba került.

Egy big size Big Mac menü hét euró körül van, amúgy hathetven, vagy mennyi. Gyros tálak szintén 6-7eurós ár körül mozognak, a sima gyros szendvics ilyen 3 körül lehet, emlékezetem szerint. A gyorskajálás itt nem divat, szal nem nagyon lehet spórolni ezen, a mekit és az ilyen gyanús kinézetű török gyrososokat leszámítva.

Apropó, a multiplexek errefelé abszolúte nem hódítanak teret. Egyik plázában sem volt mozi, ilyen Vörösmarty mozis feeling dívik, kis utcákban vannak eldugott mozik, már ha vannak. A könyveket azokat megoldom, lerántok e-book formájában jó kis olvasnivalókat, de a filmek azok hiányoznak. Mozi alapból kilőve, hacsak a drágám nem áll oda a mozivászon mellé tolmácsolni :D Gépen lehetne még filmet nézni, csak jussak egyszer valami gyors nethez. Az újdonsült linzi ismerősöm szerint UPC a menő errefelé, már ami a szélessávot illeti.

Mindenesetre, sikerült potom négy órát eltöltenünk a plázában, jóvót, szépvót, visszamegyünk még oda egy valag pénzt elkölteni.

cigistop és képdömping

Sokadik napja fáj a fejem a cigarettától, ezért ma úgy döntöttem, ennyi volt. Majd kiderül, meddig fog tartani, mindenesetre csak megacélozta az elhatározásomat az a tény, hogy a Hohensalzburg vára felé vezető saccperkábé hetven fokos dőlésszögű emelkedőn poroszkálva hajszál híja volt annak, hogy nem köptem betonra a tüdőmet.

Gyorsan vettem is egy tucat nyalókát még kora délután, hogy amennyiben leküzdhetetlen orális fixációm keletkezne, ne cigivel elégítsem ki, hanem legyen kéznél valami.

Hohensalzburg váráról elöljáróban annyi, hogy hatalmas, méltán nevezik Közép-Európa legnagyobb megmaradt várának. Nagyon jó állapotban van, bár szerintem folyamatosan restaurálják.

Elég hülye ez a blog, döntenem kellett az esztétikus elrendezés vagy a képek láthatósága mellett. Ez utóbbi nyert - így bocsássátok meg, hogy a képek kissé jobbra lógnak kifele a középső keretből.

Valahol itt történt, mikor épp készültem kiköpni a tüdőmet, így hát megálltunk pihenni Olivér elvtárssal. Oda se neki, pihenő közben körvonalazódott bennem az a gondolat, hogy tulajdonképpen siklóval is fel lehet menni szépen, kényelmesen.

A várból ez a kilátás fogadott. Frenetikus, nem tudtam betelni vele. Az egész horizontot betöltő Keleti-Alpok hegylánca tisztán kivehető.

Másik oldalon rá lehetett látni a belvárosra, a látvány egy az egyben szeretett szülővárosom, Budapest emlékét idézte fel bennem.

Mirabell kastély, háttérben Hohensalzburg vára.

Mirabell kert egy része. Szerintem sok időt fogok itt tölteni, a padon olvasva, a kedvesem kezét fogva-sétálva. Esetleg, ha a kisöreg kijöhet végre, akkor vele is sétálva (meg kutyaszarfelszedegedve, of course).

Nevesincs hídon átsétálva, a Salzach felett állva.

A belváros színes forgataga. Még egy mekinek is jutott hely a barokk épületcsodák között

Steintor (Kőkapu), az első városfal mai napig fennmaradt része.

 Mozart szülőháza. Az a Spar az aljában egyszerűen botrány.

Találtam egy piacot, ahol lehetett kapni normális, méghozzá friss kenyeret. Igaz, kenyér helyett inkább rózsát vettem a drágámnak, de a helyszínt mindenesetre memorizáltam. Ja, balra a Kollegienkirche látható, egyetemi templomnak épült anno.

Igen, kalapboltot is találtam a piacon, rögtön a virágárus után. És igen, kalapokat próbálgatok ahelyett, hogy borotválkoznék.

Sigmundstor belváros felőli bejárata. Ott jobboldalt nem tudom, mi az a kút, de ugyanúgy tele volt dobálva fémpénzekkel, mint Rómában a Fontana di Trevi.

 Sigmundstor bejárata közelebbről, Ausztria legöregebb alagútja. Van külön gyalogos és bicikliátjáró is, de én nem átallottam az autóúton menni, mivel ott lehetett jobb képeket készíteni az alagút belsejéről.

...és a kijárat. Vagy ez is bejárat? Relatív.

 

A hotel teraszán ücsörögve (és immáron nemcigizve, ajajj) ez a látvány tárul elénk.

Ha bemegyünk a városba, itt megyünk el nap mint nap. Üdítő, mi? És itt még rossz idő volt.

Mára ennyi, már így is a hajamat tépem ettől a csigalassú nettől :)

insomnia

Baráti jótanács: sose igyál meg több liter kólát, redbullal és kávéval fűszerezve, ha aludni akarsz az éjszaka hátralévő részében. Sose. Mondom én, aki sokadjára esik ebbe a hibába...

Ma kicsit nyakamba vettem a várost, míg nem végzett a drágám. Látnivaló az volt bőven, csak hogy a fontosabbakat említsem: Mirabell kastély, a hozzá tartozó fenomenális kert, Mozart szülőháza (aminek az aljába egy Spar-t építettek, a retkes megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért!),  a Mönchsberg alatt átmenő Sigmundstor -mely Ausztria legöregebb alagútja-, egy Ralph Lauren bolt (öö, ez mégsem nevezetesség). Elég sokmindent áthat Mozart és Kaiser Franz Joseph I. szelleme, meg azok a démoni lovashintók. Nu, majd töltök fel egy rakás képet.
 
Jó tudni, Adolf Hitler innen nem egészen 70 kilométernyire született, Braunau am Inn-ben. Ezt is feljegyeztem a látnivalók végeláthatatlan listájára.

Elkezdtem puhítani Évikét, hogy tavasszal ugyanmár túrabakancs, nekivágás a Keleti-Alpoknak, ami ugye itt van a szomszédban. Heves ellenreakciót váltottam ki belőle, de végülis van még egy fél évem befűzni. A téli síelés lesz a necces, ami mindjárt itt van, majd fenemód szuggerálom :)

Mai észrevétel: minden harmadik-negyedik bicikli KTM. Van itt pénz, vagy csak valami népi szokás lehet errefelé, mint ahogy elég sok pasas mászkál alpesi népviseletes pásztorsortban, sőt némelyek zakóval párosítják.

the culinary world

Hogy mindenhol csak bécsi zsemle van, hülyét kapok. Semmi frissen sütött ropogós zsemle, esetleg puffancs,vagy erzsébet kenyér, franciakenyér, bármi, ami nem bécsi zsemle. Még a hamburgereket is bécsi zsemlében adják. Igen, mekiben is.

Oda se neki, az étteremben, ahol dolgozunk, nagyon finom kajákat főznek, de csak háromfélét: pizzát, spagettit és salátát. Az összes létező pizza összeállítást megkóstoltam már, sőt, még én is beálltam pizzát csinálni. Olyan érzés volt, mint amikor egy hétéves először ül fel bicajra, aztán néz hülyén, most mit kell csinálni hogy ne törje be a fejét. A spagettik finomak, kivéve a bolognait, amihez még ketchupot sem tudnak adni, mert hogy nem tartozik az olasz konyhakultúrához.

Gasztronómiailag a béka segge alá kerültem. Gyakorlatilag pizzán, spagettin, szendvicsen (igen, a hülye bécsi zsemléset kell érteni ezalatt) élek. Pár napja megleptek a szakácsok gulyáslevessel. Nem tudom, milyen recept alapján főzték, de olyanokat találtam benne, mint pl gomba, meg izé, teljesen beazonosíthatatlan volt. Az otthoni gulyásleves ízét még csak meg sem közelítette, pláne Édesanyám főztjét. Majd ha lesz végre konyhánk, és nem hotelekben fogunk lakni, valamelyest normalizálódik a helyzet.

Apropó, hotel. Találtam egy levelet az ágyon, miszerint rendet kell rakni, hovatovább a szellőztetésre is fordítsunk kiemelt figyelmet. Inkább le sem írom, mit gondolok erről, mindenesetre válaszlépésként kikerült ajtókilincsre a ne zavarj tábla, merthogy nem tudom németül kifejteni nekik az amúgysem szép véleményemet erről (anyádbanvótafejed).

Na, én megyek kerékpárt bérelni és felfedezni a várost, ha már egyszer kaptam egy nap kimenőt :)

aka Clark Kent

No, az L'Osteria Salzburg kapui tárva nyitva vannak a mai naptól, miután túlestünk az ünnepélyes nyitóbulin tegnap este-éjszaka. És ahol voltak vagy ötszázan. Cirka ötszáz hűdefontos és gazdag (és kevésbé szép) ember. Mondanom sem kell, az étterem 150 férőhelyes :))


Egy élmény volt az egész kóceráj berendezése, feltöltése, csak ne érezném úgy magam, mint aki minimum kétszer lenyomta egymásután az Ironman futamot, aztán a pofájába nyomtak egy szelet zöld Kryptonitot (nemhiába, két napig a szupermenes pólómban voltam). Nem taglalom túlzottan, mi mindent kellett csinálni, mindenesetre hamar elrepült ez a pár nap, az étterem megnyitott, hurrá, éljen.

Ma először elengedtek 21.00-kor, igazából nem is tudtam mit kezdeni ennyi idővel :) Mert Évinek azért éjfélig bent kell lennie, fcuk.

Szóval, sétáltam egy kicsit, néztem a város esti fényeit, és elkezdtem töprengni, mi ez a sok vár/kastély, amit látok folyton. Hohensalzburg vára az elég evidens, szinte kiszúrja az ember szemét - viszont vannak kisebbek is, passz. Majd felfedezünk szép sorjában mindent, látnivaló az untig lesz, csak időt adjanak hozzá. Bevillant a relaxáló sétám közben, hogy tulajdonképpen a Doppler-effektus kiagyalója is itt született. Azért említettem meg, mert ez a magamfajta siketnek sokkalta kézzelfoghatóbb, mint W. A. Mozart munkássága :)

Az pláne leírhatatlan élmény, hogy mikor elhagyod vagy megközelíted a szálláshelyedet, látod az Alpok egy szeletét.

workaholic

Kissé el vagyok maradva a beszámolókkal, tudom... az oka prózai: három nap alatt dolgoztam cirka negyvennégy órát. Szellenteni sincs időm, nemhogy. De legalább gazdagon döglök bele a munkába, ez az egy gondolat valamelyest motivál. Évi tekintete és mosolya tart életben, meg gondolom-remélem, Őt is az enyém :)

Ma a takinéni nagy hévvel felfedezte szobánkban a három darab madárpókot, mire átment spiclibe, és a hotelmenedzsment utasítására ki lettek toloncolva szegénykék. Így beköltöztek a kocsi csomagtartójába. Majd még kitalálom, mi legyen, szerintem visszacsempészem őket a szekrénybe, osztán rájuk rakok valami visszataszító dolgot (ötletek jöhetnek, kivéve a sz*ros alsógatyát), hogy tuti ne nézzen oda a lelkes bérnigger.

Salzburgról készítettem jó pár fotót, csak mire feltöltöm az összeset, leszakad a fejem. Egyet-kettőt azért feltolok ízelítőnek.

Ezen a Salzach folyó látható, itt megyünk el naponta bányába menet (ami szerencsére kemény negyed óra laza séta, a belvárosig - kivéve, ha a főnökkel taxizol). 

Hm, ez mégse kettő, hanem egy. A többit majd folytköv, alig pár óra múlva megint fel kell támadnom hamvaimból.

in Mozartstadt

No, megérkeztünk Salzburg tartomány székhelyére -Salzburgba-, Ausztria állítólagos legrégebbi városába.

Linz városát úgy kell elképzelni, hogy egy az egyben úgy néz ki, mint Pesten a Vigadó tér, illetve a Váci utca és annak közvetlen környéke. Patinás, tiszta, csililvilli, az ember egy gombostűt nem mer leejteni, nemhogy a cigit eldobja az utcán, vagy szakadt ruhában mozduljon ki. Azt is megfigyeltem, szinte az összes nyílászáró vadonatúj. És ez nem túlzás. Egy idő után célirányosan kezdtem figyelni az ablakokat, hát nem mindegyik új volt? Még Thalheim bei Wels-ben is, a nyikorgó vendégháznak is volt pénze teljeskörűen felújítani az összeset. Elképesztő, bezzeg otthon megy a gáz-, és fűtéspazarlás, még ha pár éve be is indult a panelprogram. Most belegondolva, azok a szürreális, szocreál hatású pesti panelházak baromira nem hiányoznak.

Salzburg sokkal életszerűbb, a hétköznapi forgatag, az épületek, az utca, minden. Életszagú a város, nem mintha valami szabadtéri múzeumban sétálnál, mint Linz belvárosában. Tele van minden barokk épületcsodákkal, Mozart kiírásokkal, a nagy Mozart szülővárosában vagyunk, elvégre is. Dimbes-dombos a környék, közvetlenül a városon át folyik a Salzach folyó, meg még egypár hegyet is látni, aminek a nevét nem tudom, mindenesetre télen jól eljárok majd síelni ide a szomszédba. Pechemre se a kisdrágám, se Olivér sem tud síelni vagy snowboardozni, de majd rájuk erőltetem szépen a téli testmozgást. Olivért terveim szerint már a héten befogom testépíteni, ugyanmár ne legyen ilyen nyüzüge :)

Ismerős kiírásokkal is találkoztam: Bauhaus, Europark, Shell. Egyelőre még nem fedeztünk fel semmit, a változatosság kedvéért ismételten gyors lecuccolás a szálláshelyre. Elég jól néz ki, meg minden, csak hát a szoba mérete hagy némi kívánnivalót maga után. Úgyis is csak aludni lesz időnk eleinte, ahogy elnézem. Szerdán nyit az éttermünk, és a mai meózás során megállapítottuk, hogy még SEHOL sem tartanak, javában lótnakfutnak a kőmívesek, megy a takarítás, pakolászás. Mi kaptunk egy nap pihenőt, amire elmormogtam magamban egy Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved kezdetű sort.

Ezen a téren is ért meglepetés, ugyanis a szolgálati kecóban nincs már hely, most építik vagy újítják fel a másikat, ahova hónap végén költözhetünk be, hogy aztán MEGINT átköltözhessük a saját lakásunkba majd valamikor november környékén. 5 költözés pár hónap alatt, szép az élet :)

No, de oda se neki, jó lesz ez nekünk. Pláne, hogy megszabadultam az idióta szlovák kollégától. Tegnap néztem a következő heti beosztást, hogy vajon ki lesz a helyemen, azt láttam, hogy xy. Az xy legyen Gipsz Jakab, mert hogy nem jut eszembe a cifra török név, de valamelyik pizzás csávó részesült azon megtiszteltetésben, hogy átvehesse ideiglenesen a munkámat. Mutatom a szlovák pajtinak, hogy ki az? Aszongya, Gipsz Jakab! Újra elmutatom neki, hogy oké de melyik ember? Giiiipsz Jakaaaab *intelligens bólogatás*. Oké, teszek még egy próbát, odamegyek pár emberhez, ő az? Nem? És ő? Mutatom, melyik ember a Gipsz Jakab? Erre újfent intelligens bólogatással szajkózta, hogy Giiiiiipsz Jakaaaab. Bizony, ilyen okos.

Azt már el sem mesélem, hogy a szokásos hét végi nagytakarításnál mikor a Zsoltifőnök mindenkit meg szokott hívni egy pofa sörre, nekiállt nekem mantrázni, hogy pivo pivo PIVO, és énekelt utána egy sort. Teljesen úgy viselkedett, mintha ad1: tudnék szlovákul ad2: rendben lenne a hallásom.

Amit még jó tudni, Amerikában a Gipsz Jakab fordítása John Doe. Tökre kíváncsi lennék, Szlovákiában micsoda.

torok veszedelem

Eloszor is elneztest az ekezet nelkulisegert, egy torok netkavezoban orvendeztetem meg a tulajdonost szereny szemelyemmel. Eddig harom gep fagyott ki a kezem alatt, pedig csak egy firefoxot akartam felrakni eleinte, merthogy ezeken HETES explorer van. A netcafe kliens is valami ozonviz elotti.

A munkahelyen szopoagon vagyunk, tegnapelott ki kellett koltozni a lakhelyunkrol, mint irtam - es mivel valami egesz varosra kiterjedo fesztival van, nincs egy darab szallashely se a varosban allitolag. Mondjuk, azert a ket tutyimutyi kollegacsajt azert sikerult egy kozeli hotelba berakniuk. Minket kb 30kmnyire koltoztettek (idokozben megint gepet valtottam), Thalheim bei Wels-be, ami vegulis egy aranyos osztrak kisvaros, tokre ellennenk Evikevel, ha nem csak aludni jarnank oda, hanem pl. fel tudnank fedezni az egesz kocerajt.

Ma termeszetesen hajnali 10-re kellett jonnunk a banyaba (miutan tegnap 11kor vegeztunk, es valamikor f1 korul ertunk a vendeghazba) vagyis csak nekem, az en kis dragam nemes egyszeruseggel elkisert. Nelkule bizony meg most is a jegyautomatat nyomogatnam teljesen veletlenszeruen, hogy most melyik a jo gomb :))

Oliver hazaugrott a hetvegere (ket pihenonapja is van a dognek), meg gondolom megszeretgetni a kedveset, hogy aztan hetfon hajnalok hajnalan visszajojjon es mehessuk bevenni Salzburgot.

Otodik gepkifagyas. Asszem, szertefoszlott az abbeli illuziom, hogy itt fogok ucsorogni-pihenni a netkavezoban, mig le nem jar a szunetem. Beulok inkabb egy normalis kavezoba, ahol ra lehet gyujtani, nincs budos, van free wifi, oszt mobiltelonyomogatas. Az legalabb tuti nem fagy ki, 2x akkora a cpu orajele mint itt harom gepnek egyuttveve, ehe.

ha én sci-fi szereplő lennék

Újabb szünet, je.

Holnap reggel ki kell költöznünk innen, merthogy jönnek vissza a gólyák és kell nekik a hely. Kicsit távolabb fogunk lakni, de most ez a három napot kibírjuk taxizással, hétfőn költözünk úgyis Salzburgba. Ott egy szolgálati lakásban fogunk lakni magyarokkal, majd elválik, milyen lesz. De mindenképp egy saját albérletbe fogunk menni 2 hónapon belül így hármasban, szépen.

A német nyelvvel nem haladok, semmi tankönyvem nincsen. Illetve van egy nyelvtan könyv, amit elkezdtem böngészni, de ott leginkább a hangképzésre mennek rá, ami engem pont nem mozgat most :) Asimovnak van egy könyve, amiben ha a gyermek betölti a nyolcadik életévét, eljön az Olvasás Napja, elviszik és szépen aktiválják agyában az írási- és olvasási készséget. Vagy beletöltik, ez számomra nem derült ki. De, amint kijön az orvosi szobából, már tud írni-olvasni.

Amint betölti a 18. életévét, eljön a Műveltség Napja, amikor az analitikusok feltérképezik az agyát, hogy mire agilis. Ehhez semmi köze az intelligenciához, egyszerűen az agyat világítják át, mire működnek leginkább az agytekervények. Az analizálást követően, ennek megfelelő szakmát, vagyis foglalkoztatástudományt ültetnek belé. Ha a programozásra fogékony, akkor beültetik ezt a tudást és élete végéig bejegyzett számítógép-programozó lesz, csak ehhez fog érteni, semmi máshoz.

Közben be is ugrott a könyv címe, Asimov: Halálos ítélet. Csak azért írtam le a fentieket, mert jó volna egy ilyen agytuningolás, beülök a székbe, rárakják fejemre az elektródákat, halk berregés, és mikor felállok, folyékonyan beszélek németül :)

Lassan kiolvasom Asimov összes könyvét. És nem lesz több. Iszonyat...rettenet. Érdekes stílusa van egyébként, gyakorlatilag teljesen mellőzte a képi leírásokat a műveiben, semmi környezetábrázolás, vagy cselekményleírás. A cselekmények kimerülnek párbeszédekben, dialógusokban, és igen racionálisan ábrázolja a dolgokat. A szereplőknek sem igazán van meghatározó szerepük, ugyanakkor vannak hősei, mint R. Daneel Olivaw, akiről nagy nehezen kiderül, hogy egy igen fejlett időutazó robot (nevében az R. rövidítés robotot jelent), vagy Elijah Baley, meg még páran. A legtöbb könyve összekapcsolódik, logikusan építette fel (pl, a robotikás könyvek, az Alapítvány és a Birodalom sorozat, és az utolsó kettő összefonódása) az egész ún. Asimov-Univerzumot. Nemhiába, a science-fiction atyja.

Mára ennyi, lelkieken felkészülök a Bábel tornyába való visszatérésre.

Jurta-hiány

Hiányzik a kisöreg.

Elég sűrűn beszélek az átmeneti gazdijával -Jucival-, aki mesél a közös életükről, ilyenkor mindig megnyugszik a lelkem, hogy jó kezekben van :) Remélem, hamarosan ki tudom hozni ide.

la siesta

Van kemény két óra szünetem a bányában - ezek aztán megdolgoztatják az embert a pénzéért. Mondjuk, az teljesen pozitív, hogy Tonino (az étterem fő basszájba embere) vasárnap kezembe nyomott egy 30eurót tartalmazó boritékot, ami tulképp fizetésen kivüli heti juttatás. Tegnap gyorsan seggére is vertük a Bipá-ban :) (A Bipa egy osztrák szépségizés bolt, mint a Rossman vagy a DM) Utána a DM-be betévedve téptük a hajunkat, látván az olcsóbb árakat. Így születik a tanulópénz.

Tegnap találkoztam itt Linzben egy magyar ismerőssel, aki jól bemutatott az osztrák haverjainak. Ahogy az szokott lenni, növekedett a tudásbázisom, egy csomó jövőre nézve hasznos információt megtudtam a srácoktól. Nemhiába, kérdezni tudni kell, de elég segítőkészek is voltak, ami azt illeti. A politika is szóba került, hogy pl. az itteni vezető pártnak is kétharmados többsége van, és ennek pozitív a hozama, teljesen jól kormányoznak elmondásuk szerint. Csak pozitív dolgokat érzékelnek az emberek. Bezzeg, otthon? Attól egyenesen lehidalt, mikor megtudta, hogy 27% az ÁFA nálunk (Ausztriában 20%, Németországban 19%). A jövedéki adókról még csak nem is hallottak, a többit már szóba sem hoztam. Én is azt néztem pont aznap, hogy Ausztriában szó sincs cigaretta vagy alkohol zárjegyről. Azt is megtudtam, parlamentjük kétkamarás, van az alsó- meg a felsőház, a legfelsőbb hűdehű a szövetségi elnök, akinek a hivatali ideje hat év. Mondjuk, ebbe egy kicsit belekuszálódtam a végére, majd kisilabizálom.

A magyar események kapcsán nem nagyon voltak képben, pl. a Safarov-os azeri botrányt még csak nem is hallották, így hát elmeséltem nekik töviről hegyire az egész sztorit. Végzetül mutattak rá egy jelet osztrák jelnyelven, ami nagyjából a megvetést, lenézést jelenti. Amúgy, az osztrák és a magyar jelnyelv némileg hasonlít, pláne a nemzetközivel keverve, nem nagyon voltak kommunikációs zavarok. Persze, néha volt buffer overflow error, mikor mindketten lefagytunk :)

Az egyik srác 17 éves, másfél éve dolgozik, saját kocsija van. A másik nyolc évvel fiatalabb nálam, saját lakással rendelkezik. Mindketten karbantartók, az előbbi villanyszerelő, az utóbbi ipari fémmegmunkáló az osztrák vasútnál (ÖBB). Bezzeg otthon a mai harmincasoknak vajmi kevés kilátásuk van arra, hogy súlyos hitelektől mentesen saját ingatlannal vagy személygépkocsival rendelkezzenek, méghozzá önerőből. Erről ennyit...

Asszem itt az ideje aludnom egyet, bao.

városi MQ teszt

Tegnap, míg Évi túlórázott (potom két órát), rá várva az étteremben fellapoztam a helyi újságot. Megakadt a szemem a cityguide résznél, ahol különféle kikapcsolódási lehetőséget taglaltak. Bárok, éttermek, vásárlás, hotelek, wellness, ilyenek. Kulturális rész is volt, két kőkemény lehetőséggel, és egyik természetesen a Porsche kiállítás volt :D Elmentünk oda pár napja, és hát, megnézhetsz kb tíz autókülönlegességet héthúsz eurós beugróért. Rablás, fényes nappal, a Google ingyen van.

Megakadt a szemem egy bekezdésen: gay. Külön kategóriát kaptak a meleg szórakozóhelyek is, szép színesen virítottak a bárok nevei, címei, még térképet is talál az újságlapozó delikvens. Meg kell hogy mondjam, ez eléggé szokatlan a magyar mentalitáshoz szokott agyamnak. Azt tudjuk, hogy Ausztriában hivatalos élettársi viszonyt is létesíthetnek a melegek, de szerintem nem igazán fogtam fel ezt a fajta liberalizmust.

Van egy hatalmas könyvpalota, mint nálunk Nyugati téren az Alexandra, itt Thalia a neve. Ötemeletes jóság, vagy legalábbis Évinek az volt, a magamfajta némethez nem konyító ember csak eltévedt és nézett jó hülyén - na de a liberalizmus kapcsán, találtam egy könyvet, a borítóján egy meztelen nő virította a khm, rózsáját, hát fellapoztam. Volt benne egy csomó szexuális tartalmú kép, konkrétan aktus közben fotózták le az embereket, azonos neműek is vígan szaxofonoztak a bécsi filharmonikusokat megszégyenítő módon, sőt még japán megkötözéses szadomazo finomságok is voltak.

Nyitottság ide vagy oda, én ezen enyhén szólva meghökkentem. Nemhogy eldugott helyen lett volna, hanem a bejárat közvetlen közelébe, egyenesen a bestsellerek mellé raktak ilyen erotika szektort. Erotika? Pornószektor! Nem vagyok ilyen prűd, félreértés ne essék, sőt, csak hát elég sok gyerek volt ott, ha az egyik fellapozza? Mondjuk, ha talpraesett és intelligens anyukáról van szó, egész biztosan kimagyarázza a porzó meg a bibe féle dumával. De az szerintem egy kicsit meg fogja izzasztani, hogy anyuuuu, a bácsi szájában miért van labda? És azért lóg ki a kukija, mert melege van abban a szűk bőrruhában? De azért verik ostorral, mert valami rosszat csinált?