cigistop és képdömping

Sokadik napja fáj a fejem a cigarettától, ezért ma úgy döntöttem, ennyi volt. Majd kiderül, meddig fog tartani, mindenesetre csak megacélozta az elhatározásomat az a tény, hogy a Hohensalzburg vára felé vezető saccperkábé hetven fokos dőlésszögű emelkedőn poroszkálva hajszál híja volt annak, hogy nem köptem betonra a tüdőmet.

Gyorsan vettem is egy tucat nyalókát még kora délután, hogy amennyiben leküzdhetetlen orális fixációm keletkezne, ne cigivel elégítsem ki, hanem legyen kéznél valami.

Hohensalzburg váráról elöljáróban annyi, hogy hatalmas, méltán nevezik Közép-Európa legnagyobb megmaradt várának. Nagyon jó állapotban van, bár szerintem folyamatosan restaurálják.

Elég hülye ez a blog, döntenem kellett az esztétikus elrendezés vagy a képek láthatósága mellett. Ez utóbbi nyert - így bocsássátok meg, hogy a képek kissé jobbra lógnak kifele a középső keretből.

Valahol itt történt, mikor épp készültem kiköpni a tüdőmet, így hát megálltunk pihenni Olivér elvtárssal. Oda se neki, pihenő közben körvonalazódott bennem az a gondolat, hogy tulajdonképpen siklóval is fel lehet menni szépen, kényelmesen.

A várból ez a kilátás fogadott. Frenetikus, nem tudtam betelni vele. Az egész horizontot betöltő Keleti-Alpok hegylánca tisztán kivehető.

Másik oldalon rá lehetett látni a belvárosra, a látvány egy az egyben szeretett szülővárosom, Budapest emlékét idézte fel bennem.

Mirabell kastély, háttérben Hohensalzburg vára.

Mirabell kert egy része. Szerintem sok időt fogok itt tölteni, a padon olvasva, a kedvesem kezét fogva-sétálva. Esetleg, ha a kisöreg kijöhet végre, akkor vele is sétálva (meg kutyaszarfelszedegedve, of course).

Nevesincs hídon átsétálva, a Salzach felett állva.

A belváros színes forgataga. Még egy mekinek is jutott hely a barokk épületcsodák között

Steintor (Kőkapu), az első városfal mai napig fennmaradt része.

 Mozart szülőháza. Az a Spar az aljában egyszerűen botrány.

Találtam egy piacot, ahol lehetett kapni normális, méghozzá friss kenyeret. Igaz, kenyér helyett inkább rózsát vettem a drágámnak, de a helyszínt mindenesetre memorizáltam. Ja, balra a Kollegienkirche látható, egyetemi templomnak épült anno.

Igen, kalapboltot is találtam a piacon, rögtön a virágárus után. És igen, kalapokat próbálgatok ahelyett, hogy borotválkoznék.

Sigmundstor belváros felőli bejárata. Ott jobboldalt nem tudom, mi az a kút, de ugyanúgy tele volt dobálva fémpénzekkel, mint Rómában a Fontana di Trevi.

 Sigmundstor bejárata közelebbről, Ausztria legöregebb alagútja. Van külön gyalogos és bicikliátjáró is, de én nem átallottam az autóúton menni, mivel ott lehetett jobb képeket készíteni az alagút belsejéről.

...és a kijárat. Vagy ez is bejárat? Relatív.

 

A hotel teraszán ücsörögve (és immáron nemcigizve, ajajj) ez a látvány tárul elénk.

Ha bemegyünk a városba, itt megyünk el nap mint nap. Üdítő, mi? És itt még rossz idő volt.

Mára ennyi, már így is a hajamat tépem ettől a csigalassú nettől :)