variable weekend

Ha valami véletlen baleset folytán a vendéglátóiparban dolgoznál, készülj fel arra, hogy abszolúte nem fogod érzékelni a hétvégéket. Már, a Gergely naptár szerinti hivatalosan bejegyzett szabad-, és szünnapokat. Akkor van hétvégéd, amikor pihenőnapod van.

Ez engem is sokszor összezavart, tegnap (és ma) nem érzékeltem hogy hétvége van, kérdeztem egy barátomtól sms-ben, meddig dolgozol? Szombat van, jött a válasz. Ah, shit.

Jut eszembe, rég meséltem a munkahelyemről. Nos, kaptam két lelkes románt még pár hete, az egyik bírta egy hétig, mert hogy szerinte a mekiben jobb dolgozni. A másik is elmegy egy hónapon belül. Sajnálom őket, mert figyelték minden mozdulatomat, elég volt egyszer-kétszer szólnom, és tudták a dolgukat. Az egyik - aki most is mellettem van - ráadásul még jófejnek is bizonyul, sokat poénkodunk annak ellenére, hogy egyikőnk se beszél olyan jól németül (én momentán semennyire) és angolul. Elég perfekt a verbális kommunikációban, szal elvagyunk. Sőt! Felajánlotta, hogy amikor szabadnapja van, nagyon szívesen bejön nekem pár órára segíteni. Ilyet se basztam még.

Mindenesetre hiányzik a linzi konyhafőnök, Zsolt. Az itteni főnök ugyan kedves, előzékeny, de Zsolti valahogy figyelt mindenre, minden a helyén volt, és ha mégsem, azonnal észrevette és intézkedett. Mintha öt szeme, nyolc füle lenne, vagy minimum 360fokos a látószöge. És nem utolsósorban van tekintélye, ami azért egy főnöknek nem árt.

Napok óta bliccelek a helyi tömegközlekedési járatokon, mert miért ne. Majd ha elkap a kaller, bevetem a bociszemnézésemet - mondjuk, azért tudni kéne, hogy is néz ki az osztrák ellenőr :), főként milyen jogosítványai vannak. Mert ha rendelkeznek hatósági jogkörrel, baszhatom, pláne hogy iratok nélkül rohangálok.

Amúgy az itteni emberek tök becsületesek. Pár példa, a piros lámpánál át sem mennek a zebrán, eszük ágában sincsen. Böcsületesen jegyet váltanak, ha utaznak. Ahol nincs zebra, ott át sem mennek az úttesten (leszámítva a turistákat). A biciklikultúrájuk is igen fejlett, nagyon sok ember bringázik, és csak úgy otthagyják az utcán, többnyire le sem lakatolják, de ha mégis, kisujjamnyi vastag lepkefing láncot raknak rá a kerékre, és oda sem bilincselik a fél méter átmérőjű villanyoszlophoz. Bezzeg, otthon nyolc kilós láncot cipelek mindig, ha bringára pattanok, és még akkor is sokszor parázok hogy elvágják. Egyetlen robogó kerekén sem láttam még öklömnyi vastag láncot, vagy mozgásérzékelő riasztót.

Nyilván az osztrákok jobban tudják értelmezni a magántulajdon fogalmát. Ami nem az enyém, az nem az enyém, tehát hozzá sem nyúlok. A köztulajdon fogalma is jól van definiálva az emberek agyában, eddig egy hónap alatt összvissz két falfirkát láttam, semmi egyéb közrongálási nyomok.

Sőt, még a teraszokon az asztalokat, székeket is kint hagyják több helyen, nem félnek attól, hogy fél óra leforgása alatt kirámolnak mindent a cigányok kisebbségiek. Linzben láttunk egy cigá urambocsá agyonszoláriumozott famigliát két gyerekkel, akik majdnemhogy rongálták a jegykiadó automatát, és láss csodát: magyarok voltak. Persze, nem általánosítok, nagyon sok rendes és becsületes roma származású ismerősöm van, de azért a magyarok fejében mégis ott van ez a fajta sztereotípia.

Mint ahogy a fogyatékosoknál (de utálom ezt a szót) is. Ha nem hallasz, hülye vagy. Nem kaphatsz rendes állást, mert hülye vagy. Tisztelet a kivételnek. Itt bezzeg még csak nem is zavartatják magukat, sőt még az utánam járó adókedvezményt sem vették igénybe szerintem, de majd szólok nekik. Az egyik menedzser, Sergio - akit Szergejnek hívok - pl marha jól megérteti magát velem mutogatásokkal, ami azért néha kabaréba fullad :) A főolasz sem zavartatja magát, lazán németül ismerteti velem az aktuális az instrukciókat, de szerencsére ki szoktam találni a gondolatait.

Eddig tartott a szünetem, megyek is visszavedleni bérniggerbe.