in Mozartstadt

No, megérkeztünk Salzburg tartomány székhelyére -Salzburgba-, Ausztria állítólagos legrégebbi városába.

Linz városát úgy kell elképzelni, hogy egy az egyben úgy néz ki, mint Pesten a Vigadó tér, illetve a Váci utca és annak közvetlen környéke. Patinás, tiszta, csililvilli, az ember egy gombostűt nem mer leejteni, nemhogy a cigit eldobja az utcán, vagy szakadt ruhában mozduljon ki. Azt is megfigyeltem, szinte az összes nyílászáró vadonatúj. És ez nem túlzás. Egy idő után célirányosan kezdtem figyelni az ablakokat, hát nem mindegyik új volt? Még Thalheim bei Wels-ben is, a nyikorgó vendégháznak is volt pénze teljeskörűen felújítani az összeset. Elképesztő, bezzeg otthon megy a gáz-, és fűtéspazarlás, még ha pár éve be is indult a panelprogram. Most belegondolva, azok a szürreális, szocreál hatású pesti panelházak baromira nem hiányoznak.

Salzburg sokkal életszerűbb, a hétköznapi forgatag, az épületek, az utca, minden. Életszagú a város, nem mintha valami szabadtéri múzeumban sétálnál, mint Linz belvárosában. Tele van minden barokk épületcsodákkal, Mozart kiírásokkal, a nagy Mozart szülővárosában vagyunk, elvégre is. Dimbes-dombos a környék, közvetlenül a városon át folyik a Salzach folyó, meg még egypár hegyet is látni, aminek a nevét nem tudom, mindenesetre télen jól eljárok majd síelni ide a szomszédba. Pechemre se a kisdrágám, se Olivér sem tud síelni vagy snowboardozni, de majd rájuk erőltetem szépen a téli testmozgást. Olivért terveim szerint már a héten befogom testépíteni, ugyanmár ne legyen ilyen nyüzüge :)

Ismerős kiírásokkal is találkoztam: Bauhaus, Europark, Shell. Egyelőre még nem fedeztünk fel semmit, a változatosság kedvéért ismételten gyors lecuccolás a szálláshelyre. Elég jól néz ki, meg minden, csak hát a szoba mérete hagy némi kívánnivalót maga után. Úgyis is csak aludni lesz időnk eleinte, ahogy elnézem. Szerdán nyit az éttermünk, és a mai meózás során megállapítottuk, hogy még SEHOL sem tartanak, javában lótnakfutnak a kőmívesek, megy a takarítás, pakolászás. Mi kaptunk egy nap pihenőt, amire elmormogtam magamban egy Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved kezdetű sort.

Ezen a téren is ért meglepetés, ugyanis a szolgálati kecóban nincs már hely, most építik vagy újítják fel a másikat, ahova hónap végén költözhetünk be, hogy aztán MEGINT átköltözhessük a saját lakásunkba majd valamikor november környékén. 5 költözés pár hónap alatt, szép az élet :)

No, de oda se neki, jó lesz ez nekünk. Pláne, hogy megszabadultam az idióta szlovák kollégától. Tegnap néztem a következő heti beosztást, hogy vajon ki lesz a helyemen, azt láttam, hogy xy. Az xy legyen Gipsz Jakab, mert hogy nem jut eszembe a cifra török név, de valamelyik pizzás csávó részesült azon megtiszteltetésben, hogy átvehesse ideiglenesen a munkámat. Mutatom a szlovák pajtinak, hogy ki az? Aszongya, Gipsz Jakab! Újra elmutatom neki, hogy oké de melyik ember? Giiiipsz Jakaaaab *intelligens bólogatás*. Oké, teszek még egy próbát, odamegyek pár emberhez, ő az? Nem? És ő? Mutatom, melyik ember a Gipsz Jakab? Erre újfent intelligens bólogatással szajkózta, hogy Giiiiiipsz Jakaaaab. Bizony, ilyen okos.

Azt már el sem mesélem, hogy a szokásos hét végi nagytakarításnál mikor a Zsoltifőnök mindenkit meg szokott hívni egy pofa sörre, nekiállt nekem mantrázni, hogy pivo pivo PIVO, és énekelt utána egy sort. Teljesen úgy viselkedett, mintha ad1: tudnék szlovákul ad2: rendben lenne a hallásom.

Amit még jó tudni, Amerikában a Gipsz Jakab fordítása John Doe. Tökre kíváncsi lennék, Szlovákiában micsoda.