Requiescat in pacem

A mai nap legizgalmasabb eseménye tulképp az volt, hogy elhalálozott másfél milla értékű konyhamalac, mert valamelyik idióta kanalakat dobált bele.

Korábban végeztem, mint Évike, és ilyenkor utálom otthagyni úgy, hogy nem kísérem haza - még ha van is kivel hazajönnie (amit feltétlenül megkérdezek). De akkor is utálom, mert pölö ilyenkor hiába jöttem haza korábban, hullafáradtan, addig nem tudok aludni, míg épségben haza nem ér. Bezzeg, holnap én reggel - vagyis hajnali tízre - megyek a bányába, ő szerencsére csak 15.00-kor kezd. De mindketten éjfélkor végzünk, kísérősdi megoldva :)

A belvároson kell átvágni hazafelé -  a főutcán cirka egy kilométer hosszan terülnek el a különféle kocsmák, pubok, lokálok, ilyformán péntek és szombat éjjelente elözönlik az utcát a fiatalok, a részeg fiatalok. Oké, általában ott grasszálnak a kommandósoknak (még nem bírtam eldönteni, hogy az most télikabát, vagy rohamosztagos cucc) kinéző rendőrök, de egy pillanat alatt megtörténhet a baj, mint tudjuk. Na jó, igyekszem nem izgatni magam, úgyis két kísérővel jön haza, és az egyik krapek.

Ezt a képet nemrég lőttem hazafelé, tök muris volt, ahogy percekig néztem a kapaszkodását. Néha nekiállt hintázni, aztán gondolom észbekapott, hogy az halálos kimenetelű is lehet, és csak lógott tovább, mint Krisztus a kereszten. Nem tudom, mit ivott vagy szívott, de nagyon kilőtte magát a holdra. Odamentem megkérdezni, kell -e segítség, mrrrppphhbbbböööörrrmmm volt a válasz. Valószínűleg rövidzárlatot kapott a bal agyféltekéje, ahol a beszédközpont vezérlőpultja is trónol.

Az az érdekes, hogy az érzelmek kifejezéséért a jobb agyfélteke felel, holott a verbális kifejezőeszközöket a bal agyfélteke vezérli. Nem csoda, ha megbotlunk néha :)

Változatlanul szakad az eső. Ahelyett hogy az Déli-Alpokban honos főnszél hozná a száraz és meleg levegőt. Állítólag télen szakadatlanul 40-50 centis hó borítja a várost. Engem mondjuk az vigasztal, hogy a szabadnapomon kiruccanhatok ide a szomszédba síelni, be cool.

A Google blogmotorja valamiért rosszul jegyzi az időt. Ezt a bejegyzést szerinte délután háromnegyed négykor írtam, holott éjjel háromnegyed egy van. Majd utánanézek, most mi alapján nézi az órát.

Hmmm, az említett krapek most ért be a hotelbe. Mi a retkes istenit képzel ez magáról, hogy nem kíséri haza szombat éjszaka a barátnőjét, és a drágámat, ha már majdnem ugyanakkor végeznek?!

Jó, megyek és rágyújtok. De, leszoktam, igen, csak néha azért kell, nem minden fekete és fehér, na!