A híres-hírhedt vers rövidített változata, amit meg is tanultam a többi feltétlenülfontos lengyel alapszó mellett:
„Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.” ("Lengyel-magyar két jó barát / Együtt harcol s issza borát"
A kiejtést most ne nézzétek, az külön fél óra volt, mire elmagyarázta. Nem mellesleg három órán át pofáztunk a Google Translate segítségével. Gyakran hülyén fordított a jószág, de azért ment rendesen az információ-cserebere. Jófej az öreg. Hobbiból kezdett el főzni, és most konyhafőnök, ejha. Nemhiába, Zsótifőnöknek volt a padawanja :)
Visszatérve, Personal Wohnung, igen. A fájós kezemmel szereltem össze öt darab ikeás ágyat, a végére már úgy a halál f*szába küldtem a Svédeket. Csakis Évike nagggyonszép kérésre voltam erre hajlandó, mert amúgy leszaromtabletta, oldják meg, fáj a kezem, kész slussz.
A negyediken (vagy a harmadikon?) lakunk, egy élmény volt mindent felcipelni a pincéből, a vége felé már Évike vállalta át a hős málhás szamár (vagyis, az Equus asinus asinus, avagy a közönséges háziszamár) szerepét, mert én már nem bírtam kézzel, inkább az ágyösszeszereléses instant halált választottam. Egyébiránt nem is olyan nagy hülyeség magaslati levegőben lakni, ma - miután már sokadik napja kattogok a sportoláson - hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem edzeni - olyformán, hogy lefutottam a földszintre, majd fel, és a hatodik ilyen után lassítottam a tempón, jobban terhelve az izmokat, a tizedik után kettessével szedtem a lépcsőfokokat. Fáj is a lábam, hajjajj, de ez ilyen jóleső fájdalom. És csak remélni merem, hogy ez nem járt lármás zajáradattal (csittcsattpuffpiff liihhh liiiihhhhh), a kedves szomszédok legnagyobb örömére.
A szüleim vannak olyan rendes és kedves szülők (még mitnemhogy, a világ legjobb szülei, mindig mellettem állnak, és számítani lehet rájuk a végsőkig), hogy adnak a napokban nagggyonsokpézzzt kaucióra, hogy albérletbe tudjunk menni. Ugyanmár ne kelljen négy másik ember után leülni a klozetre, vagy tusolni a másik mocskában (a szlováknak van egyfajta hat kilométer távolságról is érezhető igen jellegzetes szaga). Főleg Évikének lehet a rossz, öt pasival lakni, takarnia kell a vonzó idomait kora reggel, et cetera. De én is ilyen exhibicionista állat vagyok, szeretek szabadonhagyott [értsd: nem alsógatyával fedett] hímvesszővel kisétálva elindulni a fürdőszoba irányába. No, meg az is döntő érv, hogy Jurtának jönnie kell utánunk, és a céges lakásba nem mehet állat [a pókokat is úgy csempésztem be - ha kolléga/kollegina vagy és olvasod a blogomat, nemám beköpni :D]. Szal, ha lesz egy "otthonunk" - mivelhogy otthonunk vagy ilyesmink nincsen se nekem, se Évikének - mint kiderült -, amit be tudunk rendezni kicsit hosszabb távra, keletkezni fog egy stabil pont a lelkünkben. A nyugis és békés otthon mindennek az alapja. Ahonnan árad a chí, ahová hazamehet az ember, ha elege van a világból.
És akkor már jöhetnek az edzések, pláne a judo edzések [kedves Béla sensei, remélem olvasol;)], Évikének meg a kangoo vagy a pilates, vagy mi, sosem bírom megjegyezni :)) Nem mintha nem lenne észbontó csaj, de azért Ő is jobban érzi magát a bőrében, ha sportol. Nem utolsósorban, az a fixa ideám, hogy csakis így lehet bírni ezt a vendéglátóiparos hajtást: egészséges életmód, edzések, vitaminok és ginzeng. Vettünk is egy adag ginzeng tablettát linzben, de az ikszedik költözés után már nem is tudom, hova keveredtek.
Egyre több népviseleticuccba rittyentett krapekot látok. Vagyis fickót, ahogy Kátya barátosném mondaná. Szerintem ezek hatalmas nemzetszocialista (oppardon, nímetül: nationalsozialismus) érzelmekkel rendelkeznek. De akkor miért van az, hogy a - habár elismerten konzervatív - bankokban is így öltöznek, és hogy elmenjek a végletekig, a Hervis-ben is vehetsz Kilimanjaro túragatyát ugyanilyen hazai színekben.
.JPG)
ott a nevem, híres vagyok, híres!!! :D
VálaszTörlés