BÚÉK 2013!

Eleve ordenáré baromságnak tartom az újévi fogadalmakat, bár rövidtávú célkitűzéseknek tökéletesen megfelelnek. Csak ebben az esetben érdemes az év folyamán is kreálni ilyeneket - rendkívül fontosnak tartom. A rövid-, és a hosszútávú célok határozzák meg az aktuális és a leendő életvitelünket. Szerintem. Enélkül csak sodródsz az élet óceánjában, és néha próbálod irányítani ezt a sodrást, méghozzá sikertelenül.

Szóval, baromság, nem baromság, az egyik célkitűzésem az elkövetkező évre, hogy semmi és senki nem fog kihozni a sodromból. Senki nem fogja tudni megbolygatni a lelki nyugalmamat. Egy kibaszott Zen mester leszek. Állítom, ezeket így leírni rém egyszerű. Megvalósítani korántsem. De vannak elképzeléseim, a gyakorlati alkalmazásukat illetően (úgy vélem).

Na, vissza a hétköznapi dolgokhoz. Kedves főnököm tegnap este közölte, hogy 31.-én és elsején dolgoznom kell. Méghozzá reggeltől éjfélig. Rettenetesen örültem neki. Az embernek alapvetően semmi baja a rugalmas munkavégzéssel (legalábbis nekem), de mikor szépen eltervezi a szabadnapját, aztán előtte egy nappal derült égből seggbebaszás villámcsapás, söpörheted le asztalról az egész cókmókot úgy, ahogy van.

Mindenesetre kívánok mindenkinek egy sikeres(ebb), boldog(abb) új esztendőt 2013-ra! 

(jövőre végre vége lesz ennek a 2001 óta tartó évszámuccsókétszáma-hónap-nap eszetlenségnek, utoljára a 2012-12-12-ét kellett "ünnepelni")

journeys

Ma reggel azon filóztam, milyen szerencsések vagyunk Évikémmel azáltal, hogy még a legnagyobb forgalomban is nagyonmaxx negyed óra alatt beérünk a munkahelyünkre. Tök8, hogy autóval vagy trolival, ugyanannyi idő kb (na jó, autóval -4p).

Egy budapesti dolgozó átlagosan 2x40 percet ingázik naponta az otthona és a munkahelye között. Persze, szerencsésebb esetben beér ~20-30percen belül is, de 40perc az átlag, mondjuk három-négy kerületet áthidaló utazás esetében. Ez heti szinten több, mint 16 és fél óra, havi szinten 66-67 óra. Ez a szám nagyjából azt jelenti, hogy fizetsz 12 ezret havonta bérletért/benzinért, ez utóbbiért ha nem többet, csak azért, hogy több mint két és fél napon át utazgassál, persze verbális értelemben. Ha egy évre kivetítve nézzük ezt, a szabadságokat, táppénzeket leszámítva cirka 31-33 napot vesz igénybe a napi szintű ingázás.

Évente egy hónap kiesik az életünkből, mert csak bemásznunk a bányába, meg vissza. Durva. És ilyenkor az ember akaratlanul is elgondolkozik, mennyi időt áldoz pl a szórakozásra. Értem ez alatt akár a semmittevést, az olvasást, a faszbúkozást, a tévézést, vagy csak hogy leugrasz trécselni a szomszéd öreglánnyal, múlatod az időt. Aztán még aludnod is kell. Enned. Szarnod. Meg a többi halandó dolgok.

Nem szerencsés abba belegondolni, mennyi időt áldozunk ténylegesen hasznos és építő tevékenységre, amikkel saját magunkat (vagy épp a párunkat, családunkat) visszük előre, amivel saját magunkat érjük utol, a saját célunkért küzdünk, vagy épp learatjuk a babérokat. Én belegondoltam. És elég trágya kedvem lett.

Kiskarácsony, nagykarácsony

Ezúton kívánok kellemes ünnepeket minden kedves olvasómnak! 

Mikor a fehér takaró belepi a tájat,

Mi az, mit az ember leginkább kívánhat?
Egészséget, boldogságot, hitet és szerencsét,
Meghitt pillanatokkal övezett szentestét.

Ki már elvesztette a karácsonyi csillagot,
Nézzen az égre fel, talán ott ragyog.
S ha mégsem találná meg az égen,
Akkor keresse barátai, szerettei szemében.

Ha nem hiszel már a mesékben, csak tárd ki a szíved,
A karácsony szelleme ott lakik még benned.
Kisgyermekként, tágra nyílt szemekkel,
Őrizted a fényt gyermeki lelkeddel.

Tedd félre most a gondot és a bút,
Mi tegnap bánat volt, mára már csak múlt.
Hittel és reménnyel teli ünnepeket,
én így kívánok BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

[ezt az idézetet egy barátomtól loptam, aki minden bizonnyal megbocsájtja vétkemet:)]

Remélem, mindenkinek békében, nyugalomban, boldogságban tellett a karácsony - mint ahogy nekünk is. Azt is remélem, senki nem kapott töltöttkáposzta-, bejgli-, egyéb típusú ételmérgezést úgy alhastájt :)

 

Bizony, fánk is volt, méghozzá szép. A díszek azok hazai termékek, még Évikém kapta tőlem tavaly ilyentájt. Fát elég gyorsan találtunk, belvárosban az első sarkon meg is volt a kiskedvencünk, szinte ingyen (15eur). Ezután jött a neheze, sehol sem találtunk pulykacombot, affrancegyemeg. Csirkét meg eszik a fene ilyenkor. Végül a sok idegesítő mászkálás után mirelit kajában egyeztük ki a kisdrágámmal (haha). Tulajdonképpen egy szupercsalád vagyunk, mert 24-én volt csak időnk mindenre, és még karácsonyfatalpat is tudtunk venni, a sok elintéznivaló között - mindezt pár óra leforgása alatt. Ezt csinálja valaki utánunk! A sorokból kiderül, hogy úgy döntöttünk, Salzburgban töltjük az ünnepeket, amit nem bántunk meg, sőt.

A kisöreg telhetetlen bendője sem maradt hoppon, a fa alatt talált magának finom bikacsököt. Oké, ez így leírva nem hangzik túl finomnak, de egy kutya fejével nézve maga a hetedik mennyország. Eskü. Az első kutyám is imádta ezt a büdös füstölt bikafalloszt, mondjuk, ő jóval viccesebben nézett ki a kis termetével, mikor szájába vette a majdnem egyméteres jóságot.

A további jó hír az, hogy van itthon netünk. Igaz, a torrent továbbra is a szomszéd titkosítatlan wifijéről megy (nem igaz, hogy azóta sem esik le neki...), mert - egyelőre - 3G mobilnetünk van havi 12 euróért. Így belegondolva, nagyon sokan olvasták ezt a szót, hogy 3G, de kevesen tudják, mit is jelent. Ez egy vezeték nélküli mobilinternet-szabvány, a 2G (EDGE) utódja. Gyorsabb adatátvitelre képes a HDSPA segítségével. Ezen keresztül megy pl. a videótelefonálás is, vagy az MMS küldés/fogadása. De félre a szakzsargonnal, a lényeg, hogy van állandó netünk, ami igaz, nem túl gyors, de célnak megfelel. Januárban majd áldozunk szélessávúra is, csak ki az az elborult, aki az ünnepek kellős közepén perkál 160eurót csak azért, hogy méltóztassanak bekötni a netet? Inkább ajándékokra költöttünk, ofkorc.

Az ünnepek előtt próbáltam elintézni ezt a fogyatékossági kártyát, hááát... Végül az lett belőle, hogy elmentem a Gehörlosenambulanz-ra, ami a Salzburger Landeskliniken (ilyen egyetemi kórház, mint otthon SOTE kb.) keretein belül működik. Érdekes élmény volt, ez tulajdonképpen egy baszom nagy kórházkomplexum, még egy háromszintes parkolóházuk is van. A Gehörlosenambulanz-on jelnyelvet ismerő dokik fogadják a siket betegeket, bár a főorvos az még frissen praktizál, és a jelnyelvet sem vágja olyan vérprofin. Akadtak is nehézségek, tulajdonképpen a mobilom szótárán keresztül kommunikáltunk nagy izzadások és röhögések közepette. De a lényeg megvan, felfogta a szándékaimat, elküldött hallásvizsgálatra. Az is jóság volt, ülök, bambulok ki a fejemből, egyszercsak integet az audiológus, hogy valami? Ránézek, was? Hallasz valamit? Ja, nem. Tovább bambulok, megint integet. -Tessék? -Valami?? -Nem, most sincs semmi... Aztán feladta, kiállított egy papírt arról, hogy süket vagyok, mint az ágyú.

A váróteremben egyébként találkoztam idősebb osztrák siketekkel, akikkel a kezdeti ellenséges fogadtatás után jól elbeszélgettem. Később csatlakozott egy másik tata, akiről kiderült, hogy magyar. Josef Peter Maier néven mutatkozott be :) Elmesélte az életét, Vácott járt a siketek általános iskolájába, a háború folyamán ment el a hallása. Felrobbant egy bomba a közelében, valami beleállt a fejébe és durr, megsüketült. Még nagyon kicsi volt, mikor disszidáltak, nem is emlékszik a magyar szavakra, de nem voltak kommunikációs gondjaink - gyakorlatilag fél órán át sztorizott, én meg fogtam a hasamat röhögésemben. Csuda jófej az öreg. Elköszönéskor kaptam egy nagy ölelést, meg egy névjegykártyát, fogunk mi még találkozgatni, az hétszentség.

A nagy beszélgetések közepette egyszer ki kellett osonnom a klozetra. Valami véletlen folytán a mozgássérült WC-be tévedtem. Hogy miért? Két ajtó volt, ami jelezni szándékozott a női és a férfi mellékhelyiségeket, de csak bent tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen a kerekesszékes toalettnek is van női meg férfi szeparáltsága. Otthon bezzeg? Van ffi, női, meg mozgássérült. Innen is látszik, mennyire előbbre jár itt a fogyatékosbarát felfogás.

A lényeg, hogy a megfelelő papírokkal utána elmentem, vagyis elmentünk a Bundessozialamt-be, ahol egy kedves néni volt szíves közölni, hogy ennek az a feltétele, legyen tartózkodási engedélyed. Utólag, itthon tüzetesebben elolvasva a formanyomtatványt, leesett, hogy csak nem EU állampolgárok esetében szükséges ez. Talán valami agyament ukránnak nézett a kopasz fejemmel? Mondjuk, a szépséges párom is velem volt a perfekt nímettudásával, úgyhogy érti a franc. Mindenesetre postázni fogom a cuccot - mivel kiderült, hogy így is lehet -, mert közben kiderítettem, mennyi kedvezmény jár a kártya tulajdonosának. Ingyenes autópálya-matrica, meg még sorolhatnám, tökre megéri. Igaz, siketnek lenni nem minden esetben, de legalább ennyi előnye van a dolognak azon kívül, hogy az éjjeleket zavartalanul átalszod, még ha légkalapáccsal is buliznak a szomszédban.

utópisztikus agymenés

Él Afrikában egy törzs, ahol nem büntetik az embereket. Ha valaki elkövet valami rosszat, akkor a falu lakói elviszik őt a falu közepére, körbeülik és mindenki mond valami jót arról az emberről, aki hibát követett el. A faluban élő emberek úgy tekintenek a rossz cselekedetre, mint egy segélykiáltásra.
Úgy vélik, hogy minden ember alapjaiban jó, és a közösségnek kötelessége segíteni mindenkit abban, hogy visszataláljon önmagához.

Norvégiában is nagyjából így működik a büntetés-végrehajtás. Mondjuk, Anders Behring Breivik segélykiáltása kissé hangosra sikeredett...

water closet aka elmebaj

Ma valamikor déltájt, midőn elvégeztettek a reggeli teendők a kedves és szeretett éttermünkben, egyszercsak hívott a természet. Hát, beültem a nagy fehér porcelánistenhez, rágyújtottam, szép komótosan végeztem a dolgomat. Aztán elkezdtem azon töprengni, milyen meghitt és nyugis ez a hely. Itt mindig van idő magammal lennem, mindig el tudok lenni a gondolataimmal, nem kell sietnikapkodnirohanni sehova, nem szól hozzád senki, nem basztatnak, zargatnak, zrikálnak. Ez már a vég.

Vagyis, még nem. Délután a munka fáradalmain töprengtem, kicsit puffogtam magamban, hogy már megint meg lehet szakadni a melóban. Aztán kupán vertem magamat, hogy egyes afrikai népcsoportokban élő nők napi szinten több tíz-száz kilométereket is megtesznek ivóvízért, miközben a férfiak nem hajlandóak ezt a munkát elvégezni, inkább fán ücsörgő majmokra vadásznak a szabadonhagyott hímvesszejükkel. Akkormeg? Ezt is jól megbeszélte magával a hülyéje.

Az egész belváros tulajdonképpen egy kibaszott nagy karácsonyi vásár helyszíne lett. Özönlenek az emberek (nem is értem néha, mennyire ráér ez a sok ember, meg tulajdonképpen honnan szalajtottak elő ennyi sétafikálót egy rakáson) az utcákra, no meg az éttermünkbe is. Hogy örülhet a vezetőség ennek a megugrott napi bevételnek, miközben az összes kolléga (engem és Évikedrágámat is beleszámítva) az idegbaj határát kerülgeti.

Nem tudom, de egy több ezer éve született ember miatt ekkora felhajtást keríteni éves szinten... Igen-igen, meglehetősen utálom a karácsonyt. Vagyis, inkább ezt a körülötte levő kapitalista felhajtást. Nem kell egész évben egyetlenegy napra várni ahhoz, hogy ajándékot adhassál a szeretteidnek, vagy leülhessél a családoddal ebédelni. Szerintem. Ez kb. olyan, mint a Valentin-nap (a Google helyesírás ellenőrzője kijavított, hogy a valentin-nap bizony nagy kezdőbetűvel dukál!). Évente egyszer elviszed a csajodat egy csokor virág kíséretében vacsorázni, és le is van tudva a kötelesség. Baromság! Én hetente-kéthetente viszek virágot a kedvesemnek, szinte minden nap megvárom és/vagy értemegyek, de lehet, csak velem van baj.

Mintha egy kicsit negatív lennék ma, mindenesetre a végére jöjjön egy kis röhögés - ezt a zseniális képet tegnap lőttem itt a ház előtt, szerintem oltári :)

a'la salzburger gehorlosenverein

Ujabb infodomping arasztott el ma, mikor ismetelten meglatogattam a Salzburger Gehorlosenverein melyen tisztelt elnoket.

Mikor bementem, azzal fogadott, hogy mindent megerdeklodott szamomra. A magyar OOSZI papirt, illetve a MAK kartyat adjam be egy formanyomtatvannyal (amit odaadott nekem, segitett kitolteni) egyetemben a Bundessozialamt-be. Itt elinditjak a fogyatekossagi kartya igenylesemet. Mint kiderult, ennek birtokaban jogosult leszek az utazasi kedvezmenyre. Van utazasi kedvezmeny?! - kerdeztem en. Igen, van-valaszolta Reinhard. A negyvenvalahany euros haviberletet 11euroert ki lehet valtani, egy arckepes igazolvannyal, amit a Salzburg AG/OBUS SLB ad majd ki a fogyatekos igazolvanyra. Hogy tovabb is menjek, az OBB (osztrak vasuttarsasag) jarataira ugyanezzel a fogyatekos igazolvannyal 50%-os kedvezmennyel lehet jegyet venni.Csak ehhez regisztralni kell, adnak valami ize meg hoze kartyat, ennek meg utana kell jarnom.

Csak azert irom le, mert azok a magyar siketek, akik itt elnek, nem tudtak errol, vagy legalabbis nekem azt mondtak, hogy semmifele utazasi kedvezmeny nincsen. Hat, rosszul tudjak.

Februar kornyeken indul nemet nyelvtanfolyam siketeknek, ahol az oktato nemzetkozi jelnyelven instrual. Allami penzbol finanszirozzak a tanfolyast, amin en is reszt vehetek a fogyatekossagi kartya birtokaban (amit holnap intezek el), ugyhogy haladnak szepen a dolgok a maguk utjan.

A salzburgi siket sporteletrol is kerdezgettem Reinhardot. Elmondasa szerint haldoklik majdnem az osszes sportag - ahogy Magyarorszagon is. A salzburgi sielok csapata vilaghiru volt anno, de mara mar nem nem el ez a sportag sem a siketek koreben. Csak a bowlingot meg a teket uzik eleg aktivan, a bowlingnal hallo bajnoksagokon is szep eredmenyeket ertek el Reinhard elmondasa szerint. Az osszes tobbi sportag kihalt. Az oka prozai: erdeklodes hianya, valamint az anyagi okok. Btw, a judo miatt kerdezgettem ezeket, de mint kiderult, itt nincsen siket judo, mint Magyarorszagon Dobrotka sensei partfogoltsagaval es vezetesevel.

Ugyhogy marad a Polizeisportsverein Salzburg. Tegnap elmentem oda terepszemlet tartani. Ez egy rendorsegi sportklub, amit a mesterem ajanlott meg a nyaron. Az epulet gyakorlatilag mindenfele kuzdosportnak ad helyszint. Judo, MMA, Box, Taekwon-do, Fitness (powerfitness, ahol termeszetes modszerekkel novelsz izmot, nem gyurogepekkel), es igy tovabb. A serdulo korosztaly judo edzeseit sikerult elkapnom tegnap este, vegig is neztem az edzest, tetszett. Minden nap van edzes, kulonfele mesterekkel, majd a munkabeosztasomtol fuggoen fogok eljarni remenyeim szerint, heti ket alkalommal. Csak az a baj, az MMA is erdekel... :) Ma 20.30tol lesz MMA edzes a sportklubban, el is megyek szepen megnezni az osztrak harcosokat.

moziverzum mini

Tegnap, illetve ma hajnalban megneztem a 2003-as Charlie: Charles Chaplin elete es muveszete c. filmet, amiben Robert Downey Jr. formalta meg Chaplint. Meg kell hogy mondjam, keves ilyen jol alakitott eletrajzi filmet lattam - es ezt ertem a szineszi jatekra. Downey akkoriban meg egy kis porbafingo, meg senki nem ismerte a Vasembert, Holmest, esetleg Annie Leibovitz dokumentumfilmet. Chaplin eletrajzi mujeben zsenialisat alakitott. Volt, mikor egy pillanatra azt hittem, hogy tenyleg a '89-ben szuletett Oscar dijas Chaplin jelent meg a filmvasznon, urambocsa', a teven. Ajanlom mindenkinek ezt a filmet, aki szereti Chaplint, a nagyerdemu szineszt, rendezot :)

Meg egy film, amit ajanlok: Francis Ford Coppola altal rendezett "A Keresztapa." Alapmu! szegyen es gyalazat, hogy eddig nem lattam ezt a szervezett alvilagrol szolo filmdramat. Marlon Brando. Al Pacino. Azota rengeteg remake keszult, egyik sem tudta megkozeliteni a '72-es Coppola fele filmet. Amire mar az elejen felfigyeltem, a sajatsagos szinkavalkad, az egyedi kornyezet, es mindez teljesen sztereotipiamentesen epult fel. Az sem elhanyagolhato, hogy ez a film akkor nagy hatast jatszott a maffiavilagra, teljesen atvettek a filmbeli szereplok viselkedesmodjat. Szemely szerint a csalad bemutatasa ragadott meg leginkabb, a csaladi buszkeseg elerese, a tisztelet kivivasa.

Es igen, nagyon raerek, mint azt a mellekelt abra mutatja... Kaptam 4 pihenonapot, mindenfelevel toltom, ejjelente momenten filmezek, mig az igazak almat alussza a kis szerelmem :) Ma ujfent ellatogattam a salzburgi siket szovetsegbe, ezuttal sikerult elkapnom az elnokot (Reinhard Grobbauer), eldumaltam vele. Csomo erdekes dolgot tudtam meg. Gyakotlatilag a fogyatekos adokedvezmeny miatt mentem erdeklodni, ami otthon 3900 Ft per ho, itt nagyjabol 25-30 EUR per monat -a folyatekossag merteketol fuggoen-, legalabbis az esetemben, amit ev vegen visszaigenyelhetek az adobol szepen. Havonta is lehet kerni jovairast, de annak nem sok ertelme van, otthon sem igy inteztem, jobb az adoev vegen orulni a penznek :)

Ennek a menete ugy nez ki, hogy elmesz egy orvoshoz, kersz hallasvizsgalatot. En elso korben a mar otthon megkapott OOSZI/ORSZI szakvelemenyt akartam lefordittatni, de Reinhard volt olyan kedves felvilagositani, hogy miert dobjak ki penzt az ablakon, a forditasra, mikor az itteni orvosoknal ingyen megkaphatom ugyanazt nemetul. Menet kozben kiderult, van olyan, hogy Gehorlosenambulanz. Azaz, egy nagy korhazban, esetunkben a Salzburger Landeskliniken-en van kulon szekcio, ahova siketek fordulhatnak, jelnyelvet ismero orvosok praktizalnak. Reinhard szerint az orszagban negy ilyen van, a negy nagyvarosban (Wien, Graz, Linz, Salzburg) - mindenkepp kovetendo pelda az otthoniaknak. A salzburgi gehorlosenambulanz weboldala: http://www.salk.at/4408.html, az introban maga Reinhard jelel osztrak jelnyelven - itt lathato, mennyire hasonlit a magyar jelnyelvhez.

Tehat, ha megvan ez a hallasvizsgalatos cucc, azzal el lehet menni a Sozialamt-be, ahol igenyelheted az un. fogyatekossagi kartyat, ami szerintem megegyezik az otthoni MAK kartyaval. Ezt a kartyat tudod odaadni a munkaltatonak, aminek soran ok mentesulnek az utanad fizetendo adok alol (igen, teljesen...), te meg jogosult leszel a fogyatekossagi adokedvezmenyre, illetve a siket szovetsegekben nyujtott szolgaltatasok igenybevetelere.

Pillanatnyi dilemma

Android vs. iOs

Annak idejen eleg sokat dilemmaztam a ketto kozott, 1eve ajfon 4S-t nyuvok, maximalisan meg vagyok elegedve vele. Nyaron az egyeb navigacios szoftverek miatt kenytelen voltam jailbreakelni a keszuleket, azota neha elakad. Hangsulyozom, neha, mikor ezer mas program fut a hatterben, elakad egy ezredmasodpercre. Na de ra se rantsuk, leteszteltem mar az osszes GPS szoftvert, megveszem majd az iGo-t kemeny 64euroert, miutan system restoreot kovettem el a mobilon, hogy original menjen az oprendszer. Csak semmi jailbreak.

Elotte egy evig hasznaltam androidos mobilt (Samsung Galaxy S1), szoval van viszonyitasi alapom, raadasul eleg elfogult voltam akkortajt az iPhone keszulekekkel szemben.

A minap hasznaltam egy androidos keszuleket, hozzateszem, eleg bivaly (ketmagos Texas Instruments procival ellatott, magonket 1ghz, tovabba 1gb ram) gepet. Azonnal elment a kedvem az oprendszertol, barmennyire is bele lehet nyulni szinte mindenbe. Szaggatott, nehezkesen mukodott, kifagyott, az erintokijelzo reakcioideje baromi nagy volt, a virtualis billentyuzet pontatlan, es meg sorolhatnam. A GPS kapasbol 20-30 metert tevedett (!).

Hozzateszem, nagyon jo _lenne_ az android (linux powa), ha pl kizarolag a samsungra lenne optimalizalva, nem pedig a piacon levo szinte osszes erintokijelzos mobilhoz, tablethez. Vagy letezne android for samsung galaxy valtozat, es igy tovabb. Mert igy rossz latni, hogy az android 4, amelyik ki is hasznalja a tobbmagos processzorokat, szaggat. Irtozatosan szaggat.

A dolog ironiaja, hogy amig android user voltam, ezek fel sem tuntek, mint ahogy sokan masok sem ertik, mert hogy de nem is szaggat ez, teljesen jol mukodik. Aztan kezukbe vesznek egy iPhone-ot vagy iPad-ot, hasznaljak egy darabig, es a visszavaltasnal lesujto lesz az elmeny. Garantaltan.

Hozzateszem, azt is rossz erzekelni, hogy az apple termekek lassan tomegcikkek szamitanak. iPhone5? iOs6? Semmi egetvero ujitas. Az uj retina kijelzos macbookok azert eleg durvak, (foleg az aruk) de ezeknel nincs kezzelfoghato tapasztalatom, egyelore.

Hogy miert estem dilemmaba? Kit ne ejtene rabul a Galaxy SIII hardvere, kinezete, merete? Vagy a Galaxy Tab II? Es nem utolsosorban, az android vegelatatlan konfiguralhatosaga. De maradok az apple termekeknel. Mar csak azert is, mert csak a minap vettem eszre, milyen fain kis emlekeztetoje van. Egy evig fel sem tunt...

Hovatovabb, ezt a posztot is a blogger alkalmazassal irom ajfonrol, csirio :)

world wide web hozzaferes tovabbra is kilove a holdra

Internetugyben valtozatlanok a fejlemenyek: nincsen. Voltunk az A1-ben (az otthoni T-Home megfeleloje lehet), ahol kozoltek, 60eur a beszereles, tovabbi 100eur a kaucio, mivel csak egy honapja lakunk a bejelentett cimunkon. Mar csak elvi kerdesbol kifarcoltam, mifele hozzaallas ez? A masik meg, a f*szom fog 160 pezzt kidobni az ablakon.

Az UPC-t neztem meg, csak az internetes formanyomtatvanyt erti a fene, minek megadnom a szamlaszamomat, meg egyeb reszletekbe meno bizalmas adatokat. En vagyok a hulye es mindenki mas helikopter mi?

Erdekes a varos kozlekedesugyi megoldasa. Az egesz belvaros gyakorlatilag egy nagy nagy korforgalom. Ezt ugy kell erteni, hogy amikor befele mesz a kulvarosbol, azt kizarolag egyiranyu utcan teheted meg. Ha ugyanitt kifele akarsz jonni, menjel szepen korbe, ami szinten egyiranyu utca. Ha netalan elfelejtettel volna valamit, es visszafordulnal? Menj csak szepen 5 kilometert, mert k*rvara raersz... :) Itt trolizni erdemes, csak hat kisse nem volt celravezeto napi 8-9eurot kiadni az ejszakai taxizasra, melo utan.

A heten voltunk hokimeccsen, EC Red Bull Salzburg vs. SAPA Fehervar. A sracok (marmint a hazai, of course) 4:5-re nyertek, a maroknyi magyar drukkolo akkora udvrivalgassal fogadta - mi is, csak mi ugyesen elvegyultunk a salzburgiak kozott, egy pillanatra megfordult a fejemben, talan szerencsesebb lenne a vendegszektorba takarodni, meg mielott tomegverekedes indul meg :)

Tegnap ramszakadt (regota eloszor) a pechszeria. Eloszor is, a kedves szomszed irt egy kedves levelet, hogy ne parkoljuk ott az autoval (ahol idestova ket hete parkolunk...) mert feljelent. Aztan utana olyan helyen parkoltam le, mikozben vartam hogy Evikem vegezzen, ahol nem lehetett eszrevenni a parkolni tilos jelzest, es 20percen belul megbasztak a zsernyakok. Hozzateszem, szombat este 11ora volt, de a rend eber orei juszt nem aludtak. 

Na megyek megnezni a PSV Salzburg Judo Clubot. Most jottem ra, nincs is olyan messze a lakasunktol, csak hat az edzesido lesz a kerdeses ennel a valtozoan hullamzo vendeglatoipari munkaidobeosztasnal... Egyebkent, mikor itt volt Gergo baratom allasugyben kutakodni, kiderult, van a repteren egy munka, ahova kizarolag siketeket vesznek fel, meg vannak egyeb mas munkalehetosegek is itt a kornyeken. Csak hat, akkor soha nem latnank egymast Evikemmel, nagyon keves idot toltenenk egyutt. Ugyhogy marad a szep kis konyhai beosztasom, ahol nonstop egyutt lehetunk :)

epic fail

Tegnap hazaugrottuk Madzsarorszagra elhozni par dolgot, elintezni ezt-azt, meglatogatni a szuleinket, et cetera.

De nem is errol akarok ma irni, hanem. Estefele talalkoztam a bratyesszel, egy kis pofavizit utan az en kis dragammal utnak indultunk 19:00 korul. Felvaltva ment a vezetes, bar szerintem Evikem tobbet aludt, ra is fert :) Cirka hajnali kettokor ertunk Salzburgba, ahol kisse idegesen konstataltam, hogy a kutyaszitterem kikapcsolta a telefonjat. A lakasahoz torteno eljutas utan ment a telefonalgatas ossze meg vissza, de a lengyel konyhafonok (aki szinten a szolgalati lakasban lakik) vegul beengedett nagy fejcsovalasok kozepette. 

A joember, a felzrikalasa utan nagy nehezen benyogi alomittasan, hogy hat a munkahelyen hagyta az egyszem lakaskulcsunkat. Mindezt hetfon hajnali 3-kor, cca 1200kilometerrel a hatunk mogott. PRICELESS.

...signal lost

A blogmat kitartoan figyelo kedves olvasoimnak uzenem, hogy szedjenek ossze meg egy fel raklapnyi kitartast :)

Igazabol azert nincs meg otthon netunk, mert az A1-nel a szerzodeskotesnel szukseges a Meldezettel (lakcimbejelentes), es az uj cimunket meg nem volt idonk elintezni. Dolgozunk latastol mikulasig, a szabadnapunkon meg csinositgatjuk a lakast, ami kezd mar egesz pofasan kinezni.

Az eletterunk

Errol gondolom kitalaltatok, hogy csak a furdoszoba lehet :)

Csinalok majd elotte-utana kepsorozatot :) Elore jelzem, kisse megdobbento lesz. Mikor bekoltoztunk a lakasba, hogy is mondjam...nem nagyon akarodzott ott laknunk, de egy kis fantaziabol, egy kis (na jo, nem is olyan kicsi...) penzbol csodakat lehet muvelni. Es ez meg csak a kezdet, elegge hosszutavra tervezunk az en kis dragammal.


Most nincs kulonosebben idom melyreszanto gondolatokat irni vagy megosztani veletek az itteni tapasztalatomat, egyenlore kossek be otthon az internetet.

Mindenesetre az a legujabb felfedezesem, hogy itt a varosban (vagy az orszagban is?) eleg nagy divatja van a sportfogadasoknak. Salzburg Ausztria negyedik legnagyobb varosa (kb mint otthon Miskolc), es eddig legalabb negy hatalmas fogadoirodat lattam - ahova bemegy az ember, vannak TV-k, melyek kulonfele sportagakat vetitenek, fogadhatsz, aztan nyerhetsz vagy veszithetsz. Az etteremben az egyik menedzser is nagyban nyomatja fogadasokat a focira, eleg szep summat sopor be vele havi szinten atlagolva. Most nem akarok osszeget irni, leven, privat beszelgeteskent zajlott le a dolog, de legyen eleg annyi, hogy meg nekem is tatva maradt a szam. Robi batyam itt tuti csilliardos lenne a kis tippmixeivel.

home sweet home

Mr es Mrs Smith elfoglalta a sajat lakasat. Az alakitgatas meg folyamatban van -egy hosszabb tavu projekt kereteben-, de az elso kozos agyunkat tegnap raktunk ossze. Elorebocsajtom azt a tenyt, hogy a nagy osszerakas kovetkezteben sikeresen kilyukasztottam a kezemet :D Ez legyen a legnagyobb bajom.

Valamelyik szomszedban van titkositatlan WiFi, orultunk is neki, mint majom a farkanak, de nem sokaig. Ugyanis, mint kiderult, a szomszednak nagy valoszinuseggel skot vagy zsido felmenoi lehettek, mert ha nem hasznalja a netet es/vagy elmegy otthonrol, ARAMTALANITJA a routert, a ket magyar meg szepen internet nelkul marad. K*rvanyja!

Mindenesetre ma megyunk megrendelni a DSL-t (mino veletlen, sDSL vegpontot is lattam a lakasban, jehh), nehogyma` internet meg TV nelkul legyunk. Tegnap pont azt beszeltunk Evikedragammal, hogy vajon mit csinalhattak a szuleink a mi korunkban? Nem volt se net, se TV (na jo, valami monokrom M1 biztos ment akkortajt), vonalas telefonnal csak az utcan kontaktolhattak. Biztos olvastak, horgoltak valami szepet, meg kimentek a grundra bandazni, meg mindenfele, mindenesetre azert majd kifaggatom a szuleimet, hatha adnak otleteket erre a par hetre :) Na, nem mintha unatkoznank otthon, mindig van mit csinalni, hovatovabb elvezzuk egymas tarsasagat, mert az jo.

Errol a Windows Biblia jut eszembe:

1. Kezdetben teremté az Úr a Bitet és a Byte-ot. És teremté ezekbõl a Szó-t.
2. És a Szó-ban két Byte volt, és nem létezett semmi más. És az Úr elválasztotta az Egyet a Nullától. És látá az Úr, hogy ez jó.
3. És mondá az Úr: Legyen Adat. És így történt. És mondá az Úr: Foglalja el az Adat a megfelelõ helyet. És megteremté az Úr a floppy diszkeket, a hard diszkeket és a kompakt diszkeket. És látá az Úr, hogy ez jó.
4. És mondá az Úr: Legyen Számitógép, ahova a floppy diszkeket, hard diszkeket és kompakt diszkeket be lehet helyezni, és elnevezte Hardvernek. És látá az Úr, hogy ez jó.
5. És Szoftver még nem létezett akkor. De az Úr megteremtette a Programokat, nagyokat és kicsiket az fajtájuk szerint. És mondá az Úr: szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek meg a Memóriát.
6. És mondá az Úr: Teremtsünk Programozót, és alkosson a Programozó új Programokat, és irányítsa a Számítógépeket, a Programokat és az Adatokat.
7. És megteremté az Úr a Programozót, és elhelyezte a Számítóközpontban. És megmutatta neki az Úr a Könyvtárszerkezetet, és mondá neki az Úr: Használhatsz minden Könyvtárat és Alkönyvtárat, de NE HASZNÁLD a Windows-t.
8. És mondá az Úr: Nem jó a Programozónak egyedül. Álmot bocsátott rá, és kivette egyik oldalbordáját, és másik lényt teremtett belõle, aki felnéz a Programozóra, aki szereti azt, amit a Programozó csinál, és elnevezte az Úr ezt a lényt Felhasználónak.
9. És ott volt a Programozó és a Felhasználó a csupasz DOS alatt, és látá az Úr, hogy ez jó.
10. De Bill okosabb volt az Úr minden más teremtményénél. És Bill megkérdezte a Felhasznalót: Mondta-e az Úr, hogy ne futass egyetlen programot sem?
11. És a Felhasználó válaszolt: Azt mondta az Úr, hogy használhatunk minden Programot, minden Adatot, de mondta, hogy soha se használjuk a Windowst, különben meghalunk.
12. És mondá Bill a Felhasználónak: Hogyan beszélhetsz olyasmirõl, amit még ki sem probáltál? Abban a pillanatban, hogy a Windows-t futtatod, olyan leszel, mint az Úr. Képes leszel bármit létrehozni egy egyszerû egérkattintással!
13. És a Felhasznaló látá, hogy a Windows gyümölcsei szebbek és könnyebb õket használni. És látá a Felhasználó, hogy minden tudás haszontalan, mert a Windows képes azokat helyettesíteni.
14. És a Felhasználó installálta számítógépén a Windowst, és mondta a Programozónak, hogy ez jó.
15. És a Programozó azonnal elkezdte keresni az új drivereket. És megkérdezte õt az Ú r: Mit keresel? És a Programozó válaszolt: új drivereket keresek, mert nem találom õket a DOS-ban. És mondá az Úr: Ki mondta neked, hogy új driverekre van szükséged? Futtattad a Windowst? És a programozó válaszolt: Bill mondta nekünk!
16. És mondá azÚr  Billnek: Azért, amit tettél, gyûlölt leszel minden teremtmény elõtt. És a Felhasználó boldogtalan lesz miattad. És örökké a Windowst kell árulnod.
17. És mondá az Úr a Felhasználónak: Azért, amit tettél, csalódni fogsz a Windowsban, és az megeszi minden Erõforrásodat, és lassú programokat kell majd használnod, és örökkön örökké a Programozó segítségére fogsz szorulni.
18. És mondá az Úr a Programozónak: Azért, mert hallgattál a Felhasználóra, soha sem leszel boldog. Programjaidban hemzsegni fognak a hibák, és ki kell javítanod õket, és újra ki kell javítanod õket az idõk végezetéig.
19. És az Úr kiûzte õket a Számítóközpontból, az ajtót bezárta, és jelszóval levédte.
20. GENERAL PROTECTION FAULT

A minap olvastam az otthoni legszennyezettseg tenyet, illetve azt, hogy a fovarosi szennyezettsegmerok valamennyi hanyada nem is mukodik, pedig egetvero mennyisegu szen-monoxid kering a varosban.

Salzburgrol tudni kell, hogy _kizarolag_ trolibuszok kozlekednek. Nagyon kiterjedt trolibusz halozatuk van, szinte mindenhova eljutsz a varosban veluk, meg a kulvarosba is. Nem is nagyon lattam buszokat, illetve a helyi tavolsagi jaratokat gondolom nem akartak villamos energiaval megoldani.

Hm, epp azt nezem, hogy a MacBook Air 13" cirka 60 ezerrel olcsobb itt a varosban, mint otthon. Navarjukcsak!

ujabb koltozes a lathataron

Na, keremszepen. Hosszas kalvaria utan megvan az alberleti szerzodes, alairta szepen Mr es Mrs Smith, holnap reggel koltozunk.

Itt eleg aprolekos az ilyesfele szerzodes, van vagy hat oldalas jogi szoveg, mindenre reszletesen kiterve. Allitolag a berlok ebben az orszagban nagyon vedve vannak. Amit nem is ertek, mert pl a berbeado reszerol semmifele okmanyazonosito nincs feltuntetve a szerzodesen, csak a nev. Ugy kellett megkernem a krapekot, hogy azert azonositsa mar magat valami irattal... Allitolag ez a normalis errefele :)

A kutyusom lassan egy hete itt van kint, egy baratommal lakik a salzburgi siket otthonban, ahova hirtelen otlettol vezerelve ellatogattam. Eleg durva, egy az egyben otthont ad a sportszervezetnek, a klubnak, es egy ugynevezett siket otthonnak - van sportpalyajuk, tekepalyajuk, klubhelyiseguk, raadasul jo 25darab (ha jol ertettem) siket ember lakik a hazban viszonylag olcson, 300EUR egy 70m2-es felujitott lakas, ami rettentoen barati ar. Akivel beszelgettem srac, 3eve lakik ott, de beszeltem olyanokkal is, akik 20-25 eve ott elnek szepen nyugodtan, sorstarsakkal korulveve.

Ugyanakkor vannak eleg kulturalt vendegszobak is 14EUR per ejszaka arfekvesert, ami szinte ingyen van itt errefele [ajanlva a barataim figyelmebe:)] Pentek-szombat estenkent nagy osszejovetelek szoktak lenni a klubban, majd elnezek valamikor szepen, ugyis kezdem szokni az osztrak jelnyelvet.

Szivkuldi, a kollegaimtol:

elso lepesek Ausztriaban - altalanos korkep

Most van egy kis idom, leirom az indulashoz szukseges legfontosabb informaciokat, ha mar ennyien kerdeztetek :)

Munkavallalas
Amennyiben nem otthon intezodik az itteni munkavallalas, hanem Ausztriaban keresnel munkat, erdemes a munkaugyi kozpontba (AMS) menni. Allitolag naponta 100 betoltetlen munkakor van. Tobb ismerosom is talalt par heten belul allast. Azt tudni kell, itt barmilyen szakmaban helyezkedsz el, barmit csinalsz, meg tudsz elni belole. Az AMS majdnem mindegyik varosban megtalalhato ertesuleseim szerint. A pontos cimet erdemes elotte kiguglizni.

Ha neten keresgetnel, az eures.europa.eu oldalt javaslom, magyar nyelvu keresojuk is van, ahol szakmakra, varosra lebontva kereshetsz, eleg profi a keresomotorja. Az AMS oldalan is van valami kereso-szeruseg.

Most jon a neheze: ahhoz, hogy egyaltalan segitsenek a munkaugyisek, rendelkezned kell egy Ausztriaba, pontosabban az adott varosba bejelentett lakcimmel. Ha ez megvan, regisztralnak, es heteken belul talalsz allast. Ha hallasserult vagy, kerhetsz nemzetkozi jelnyelvi tolmacsot, amit tudtommal a munkaugyi kozpont is intez, de erdemes elozetesen tajekozodni a helyi siket szervezetben.

Lakas
Ha gondolsz egyet es kijonnel dolgozni, a munkaugyi kozpont a bejelentett lakcim birtokaban tud segiteni. Lakcimbejelentesi procedurat az onkormanyzat intezi, a Meldezettel elnevezesu formanyomtatvannyal, amire szukseges a berbeado szignoja is.

A lakas temakor eleg kemeny dio errefele, talan meg nehezebb, mint munkat talalni. Salzburgban es Becsben 500 eurotol felfele vannak berleti dijak per monat (35-40m2) Becs kornyeken, a kulvarosokban vagy esetleg Grazban vannak egy kicsivel olcsobbak, de ennyivel erdemes kalkulalni egy vagy ket fo eseteben. Egy 60-70 negyzetmeteres 2-3 szobas lakas 900eurotol felfele van, ami nagyon jo helyen van, es nagyon szep, az bizony ezerharomszazba is kerul havonta. Ha ugyes vagy, aprohirdetesben talalsz maganszemely altal hirdetett lakast, akkor nem kell kozvetitoi dijat fizetned, de ugyanakkor harom havi kauciot es egy havi lakbert le kell raknod elso korben, ami egy pl. 500 euros lakasnal 2000 euro. Erre jon meg valami ado, amit nem igazan ertek, de par szaz euro. Ha kozvetitohoz fordulsz, ott 1-2-3 havi lakbert kernek kozvetitoi dij fejeben, ami rablas fenyes nappal.

Adoztatas
A SZJA evi 11ezer euroig 0%
11-25ezer euroig 36,5%
25-60ezer euroig 43,2%

Kicsit szamszerusitve, itt 900 euro korul van a minimalber, ami termeszetesen adomentes. Ha egy kicsivel jobb allast talalsz, ami netto 1200 euro korul fizet, mar jo vagy, ennyibol ketten harman meg tudtok elni, ha ugyesek vagytok. Erre meg jon valamennyi egeszsegbiztositasi levonas, emlekezetem szerint par szazalek.

Ertesuleseim szerint, egy eves munkaviszony utan jar a munkanelkuli segely, ami megegyezik a mindenkori minimalber osszegevel.

Az AFA merteke 20%.

Egeszsegbiztositas
Csinaltathatsz otthon EU-s TB kartyat az OEP-nel (5 perc alatt megvan), amivel gyakorlatilag semmire nem mesz itt, mert csak a nagyon alap ellatasra jogosit fel. Mindenhol e-cardot kernek, amit munkavallalas eseteben automatikusan megkapsz. Itt a háziorvosok magánpraxist üzemeltetnek, és úgy mennek a dolgok, hogy kinézed a hozzád legközelebb eső háziorvost, elmész hozzá, és onnantól Ő lesz a doktorbácsid. Ott kitoltod a beteglapot (Krankenschein), felveszik az adataidat es mar vizsgal is a doki.

Betegszabadsag: 6-12 hetig teljes osszeget fizet a munkaltato, utana tovabbi 4 hetig a fizetes felet.

Arak
Elelmiszer: Itt alapvetoen 4 hipermarket-lanc van: Interspar, Billa, Lidl, Hofer. Ez utobbi az otthoni Aldi megfeleloje - az arak tekinteteben is. Ugyanannyiba kerul a Lidl-ben es a Hofer-ben minden, mint otthon. Sot, megkockaztatom azt a feltetelezest, hogy nemely termek meg olcsobb is. A Billaban, Sparban nagyobb a valasztek, ugyanakkor kicsivel dragabbak is, pl egy kozepes (ertsd: ket fore ket napi reggeli-vacsora) bevasarlas 30-40 euro korul van. Mekiben a BigMac menu extra meretben 7 euro valamennyi, eleg erdekes menuk is szoktak lenni :)

Szepsegipar, stb: Szepsegapolasra ott van a DM, a Bipa, meg az egyeb gyanus kinezetu torok-ukran egy euros boltok. A DM-ben megfigyelesem szerint ugyanannyiba kerul egy csomo minden, mint otthon. A Bipa sokkal dragabb, a valasztek majdnem ugyanolyan, mint a DM-ben, legalabbis szerintem. Egyszer voltunk ott jol bevasarolni ilyen 50 euro koruli osszegert, aztan atmentunk a DM-be, mert kellett meg valami, es ott tudatosult bennunk, hogy feleannyiba kerul pl a mososzer. Erdemes az Intersparban is korulnezni ezen a teren, szoktak akciok lenni. Szinte mindig latok ilyen egyet fizet kettot kap akciokat.

Elektronikai cuccok: Ezeket megtalalod a Conrad-ban, ami egy az egyben az otthoni arakat tartalmazza, bar en pl a notebook memoriat joval olcsobban megvettem, mint amennyibe otthon kerult volna. Van meg a Saturn, ahol szinten otthoni arakkal talalkozhatsz, mondjuk ez otthon is eleg borsos.

Ruhazat: Eleg gyakran vannak akciok, es ilyenkor bizony olcsobb minden, mint otthon. Normalis esetben 80eurotol van egy markas farmer (a replay meg az ilyen hudehu markak pl joval olcsobbak, mint otthon...), 150eurotol van egy atlagos markasabb cipo, de erdemes kivarni az akciokat, ahol 50-70-90 szazalekos leertekelesek vannak. Erdemes Outleteket keresni, mi pl 50 euroert vettunk Evikenek egy Columbia vizhatlan esodzsekit. Hervis-t is talalunk, ahol nagyon jo szezonialis akciok szoktak lenni.

Szolarium, konditerem: 2euro valamennyi cent a 12perces barnulas, legalabbis itt Salzburgban, de szerintem mashol is hasonlo arfekvessel talalkozhatunk. A konditerem temakor erdekes, nagyon dragak itt a korlatlan berletek, voltam mar olyan teremben, ahol 100euroba kerul a haviberlet, ami otthoni arszamitassal nezve tenyleg sokkolo. Viszont! Vannak helyek, ahol alairsz 1 evre husegnyilatkozat-feleseget, ugy havi 20-25 euro korul van a korlatlan kondiberlet.

...mint Petofi a kodben

Kisse eltuntem innen, az oka prozai: az uj lakasban interNYET. Jelenleg egy arab internet kavezoban vagyok -a valtozatossag kedveert-, ahol kemeny 3eur per ora a tarifa.

Eleg sokminden tortent ezalatt a par het alatt, szinte lehetetlen harom ertelmes mondatban osszefoglalni a dolgokat :) A lenyege, hogy megvagyunk, hajtunk ezerrel, es epp alberletet keresunk. Gondoltatok volna, hogy lakast nehezebb talalni, mint munkat? Pedig, igy van. Foleg, olyan lakast, ahova kutyus is mehet.

Eleg sokan kerdeztek az itteni munkalehetosegekrol; amint talalunk lakast, es lesz normalis netunk, leirom reszletesen a munkavallalas temakoret, aminek eleg alaposan utanajartam anno, meg persze itt is szereztem tapasztalatokat - mar csak azert is, hogy ne kelljen minden kerdezonek egyesevel elmagyaraznom.

Szoval, kitartas, kedves latogatoim, remelhetoleg hamarosan visszaallok a napi agymenesre itten :)

ötödik "otthon"

Jelentem, beköltöztünk a szolgálati kecóba. Fűrészporszagú, frissen festett, meg vagyunk hatan. Román, lengyel, magyar. Mondjuk, a lengyel (aki egyben a konyhafőnök is) haláljófej, a minap pár sör után énekelgettünk is. Vagyis, én nyilván károgtam vagy ordítottam, vagy tudom is én, milyen hangok szabadulnak ilyenkor ki belőlem :) Már mikor tök nagy beleéléssel  mesélek, akkor is rámszólnak hogy miért ordítok. Ilyen ez a süket Ákos, kéremszépen. Lehet szeretni vagy utálni, de semmiképpsem figyelmen kivül hagyni.

A híres-hírhedt vers rövidített változata, amit meg is tanultam a többi feltétlenülfontos lengyel alapszó mellett:

„Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.” ("Lengyel-magyar két jó barát / Együtt harcol s issza borát"

A kiejtést most ne nézzétek, az külön fél óra volt, mire elmagyarázta. Nem mellesleg három órán át pofáztunk a Google Translate segítségével. Gyakran hülyén fordított a jószág, de azért ment rendesen az információ-cserebere. Jófej az öreg. Hobbiból kezdett el főzni, és most konyhafőnök, ejha. Nemhiába, Zsótifőnöknek volt a padawanja :)

Visszatérve, Personal Wohnung, igen. A fájós kezemmel szereltem össze öt darab ikeás ágyat, a végére már úgy a halál f*szába küldtem a Svédeket. Csakis Évike nagggyonszép kérésre voltam erre hajlandó, mert amúgy leszaromtabletta, oldják meg, fáj a kezem, kész slussz.

A negyediken (vagy a harmadikon?) lakunk, egy élmény volt mindent felcipelni a pincéből, a vége felé már Évike vállalta át a hős málhás szamár (vagyis, az Equus asinus asinus, avagy a közönséges háziszamár) szerepét, mert én már nem bírtam kézzel, inkább az ágyösszeszereléses instant halált választottam. Egyébiránt nem is olyan nagy hülyeség magaslati levegőben lakni, ma -  miután már sokadik napja kattogok a sportoláson - hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem edzeni - olyformán, hogy lefutottam a földszintre, majd fel, és a hatodik ilyen után lassítottam a tempón, jobban terhelve az izmokat, a tizedik után kettessével szedtem a lépcsőfokokat. Fáj is a lábam, hajjajj, de ez ilyen jóleső fájdalom. És csak remélni merem, hogy ez nem járt lármás zajáradattal (csittcsattpuffpiff liihhh liiiihhhhh), a kedves szomszédok legnagyobb örömére.

A szüleim vannak olyan rendes és kedves szülők (még mitnemhogy, a világ legjobb szülei, mindig mellettem állnak, és számítani lehet rájuk a végsőkig), hogy adnak a napokban nagggyonsokpézzzt kaucióra, hogy albérletbe tudjunk menni. Ugyanmár ne kelljen négy másik ember után leülni a klozetre, vagy tusolni a másik mocskában (a szlováknak van egyfajta hat kilométer távolságról is érezhető igen jellegzetes szaga). Főleg Évikének lehet a rossz, öt pasival lakni, takarnia kell a vonzó idomait kora reggel, et cetera. De én is ilyen exhibicionista állat vagyok, szeretek szabadonhagyott [értsd: nem alsógatyával fedett] hímvesszővel kisétálva elindulni a fürdőszoba irányába. No, meg az is döntő érv, hogy Jurtának jönnie kell utánunk, és a céges lakásba nem mehet állat [a pókokat is úgy csempésztem be - ha kolléga/kollegina vagy és olvasod a blogomat, nemám beköpni :D]. Szal, ha lesz egy "otthonunk" - mivelhogy otthonunk vagy ilyesmink nincsen se nekem, se Évikének - mint kiderült -, amit be tudunk rendezni kicsit hosszabb távra, keletkezni fog egy stabil pont a lelkünkben. A nyugis és békés otthon mindennek az alapja. Ahonnan árad a chí, ahová hazamehet az ember, ha elege van a világból.

És akkor már jöhetnek az edzések, pláne a judo edzések [kedves Béla sensei, remélem olvasol;)], Évikének meg a kangoo vagy a pilates, vagy mi, sosem bírom megjegyezni :)) Nem mintha nem lenne észbontó csaj, de azért Ő is jobban érzi magát a bőrében, ha sportol. Nem utolsósorban, az a fixa ideám, hogy csakis így lehet bírni ezt a vendéglátóiparos hajtást: egészséges életmód, edzések, vitaminok és ginzeng. Vettünk is egy adag ginzeng tablettát linzben, de az ikszedik költözés után már nem is tudom, hova keveredtek.

Egyre több népviseleticuccba rittyentett krapekot látok. Vagyis fickót, ahogy Kátya barátosném mondaná. Szerintem ezek hatalmas nemzetszocialista (oppardon, nímetül: nationalsozialismus) érzelmekkel rendelkeznek. De akkor miért van az, hogy a - habár elismerten konzervatív - bankokban is így öltöznek, és hogy elmenjek a végletekig, a Hervis-ben is vehetsz Kilimanjaro túragatyát ugyanilyen hazai színekben.

spider stars

Bemondták a rádióban, hogy madárpókokat találtak a hotelben. Természetesen az én pókjaim keltettek ekkora hírt. Ha tudnák, hogy a kicsike még mindig a szekrényben lapul :)

Mára ennyi, nincs kedvem blogot írni.

doktor úr, kérem

Elég durván bedurrant a kezem a sok konyhai eszköz emelgetésétől és/vagy a meleg-hidegvíztől, valszeg ínhüvelygyulladás. De dolgoztam rendületlenül, mikor a legnagyobb fájdalmaim voltak, elég volt a régvolt kempós edzésekre gondolnom, ott azért ennél nagyobb fájdalmakat kellett elviselni. A harmadik napon szerencsére az agyukhoz kapott a vezetőség és dokihoz küldtek, 5 pihenőnap kíséretében.

Itt a háziorvosok magánpraxist üzemeltetnek, és úgy mennek a dolgok, hogy kinézed a hozzád legközelebb eső háziorvost, elmész hozzá, és onnantól Ő lesz a doktorbácsid. A betegbiztosításodat az ecard-dal igazolod, melyet munkaviszony esetében automatikusan megkapsz. Enélkül el sem látnak (szerintem), és az EU TB kártya is smafu, mert az alapellátásra jogosít csak fel. A kártya (ecard) chippel van ellátva, amit a recepciós szépen beolvas a kártyaolvasóján (naigen...), lekéri az adataidat, aztán helyet foglalhatsz és várhatsz baromi türelmesen.

Szóval, találtunk egy dokit, aki kutyafuttában nézte meg a kezemet, mert rengetegen voltak, és úgy kellett mondani, hogy bocsi, de sietünk. Felírt egy antiallergént, meg két gyulladáscsökkentőt, illetve valami krémet, ami életveszélyes kombónak bizonyult így együttesen, a bevételüktől eltelt fél órán belül téli álomba zuhan az ember fia. Ez volt pár napja. Ma viszont röntgenre küldött...de hogy minek, csak remélni merem, hogy érti a dolgát.

Van öt teljes napom a regenerálódásra, amit szerfelett hasznos (nem kézfej-megerőltető) dolgokkal fogok eltölteni. Ma pl kicsit nyakamba vettem a várost, kerestem egy Conrad-ot, hogy memóriát vegyek a netbookba (vettem is). Pesten megszokott látvány, hogy minden sarkon van három mobiltelefonbolt, sűrűn előfordulnak a számítástechnikai boltok is - itt nem, amit nem is értek. Sőt, még a honlap kultúrájuk is a béka segge alatt van, jóformán alig lehet információkat szedni a világhálóról, nagyon sok cégnek nincs vagy csak minimális információhalmazt tartalmazó honlapja van.

Mai felfedezés: a buszokra, trolikra fel lehet rakni a kerékpárt. Budapesten ez tilos. Anno az éjszakaira felraktam egyszer a cangát, mert már nem voltam szomjas és nem a kórházban kívántam álomra hajtani a fejem. Eltelt 5perc, semmi sem történt, aztán arra lettem figyelmes, hogy mindenki engem bámul. Körbenézek, és láttam, hogy a buszsöfőr ott állt a hátsó ajtónál, és üvöltözött, hogy lefelé a kerékpárral, mert addig el sem indul. Ilyen szerencsés körülmények között tudtam meg azt a tényt, hogy a BKV kerékpárt nem szállít (persze, a HÉVet leszámítva). Olyan is volt, hogy defektet kaptam valahol a világvége-alsó környékén, szakadó esőben, muszáj volt suttyomban felcsempésznem a hármas villamosra. De itt nem ez van, ma is egy csomó diák felrakta a cangáját a buszra mindenféle macera nélkül.

Apropó, diákok és a kerékpár, említettem már, itt elég magas a kerékpárkultúra. Ezt a képet egy gimi előtt lőttem - bringatenger :)

Ami ledöbbentett, a robogókon az esetek 90%-ában NŐK ülnek. Méghozzá, fiatal nők. Nonszensz!

Közben a lengyel konyhafőnök meghívott egy pofa sörre a hotel halljában. Visszahívtam egy körre, nagy nehezen bírtam megértetni a recepciós csajszival, hogy bázmeg egy korsó izé nevű sört bitte. Mikor fizetek, nézem a névjegytábláját, hát nem magyar? Murphy :D

x-files

Időgebaß kérdése megoldva. Mint kiderült, a beállításokban GMT -8:00 volt, ami a csendes-óceáni időzóna.

Sőt, még a hozzászólásoknál is kiiktattam a regisztrációhoz kötött kommentelést, innentől bárki hozzá tud szólni, már ha akar :)

Egyre inkább hiányzik a bringánk. Kezdjük unni az ingázást a munkahely és a hotel között. Még ha napi 1x járnánk meg az utat, elmenne, de a szünetekben általában hazarohanunk pihenni (meg minden földi jókat csinálni, cöcö). Pénteken kicsit arrébb költözünk, állítólag 3-4 kilométernyire a bányától. Oké, láttam buszjáratot arrafelé, ami nyilván éjszaka nem jár, taxizni meg nem fogunk, autóval sincs értelme a horribilis parkolási díjak mellett. Gyalogolni pláne nem, úgyhogy októberben elhozzuk a bringákat. Csak az enyémre kéne valami terepgumi, mert jelenleg tükörsima városi gumi van rajta, ami az esőben (jelentem, most is szakad az eső) nem annyira szerencsés. Visszacserélhetném a régieket, de eldöntöttem, hogy újakat kap. Évike cruiser típusú cangáján elég jó gumik vannak, csak a lámpákat kell megnéznem/megnézetnem, mert már kiszállításkor bemondta az unalmast a hátsó, az első meg valamikor nyáron gondolt egyet és leesett.

Az majd kiderül, télen hogy fog ez menni, már a bringás közlekedés. Évikére legfeljebb felhúzom a neoprén búvárruhámat, abban tutira nem fog fázni és/vagy felfázni :) Alternatíva lehet még az elektromos autó, ami nem rendszámköteles (legalábbis otthon, mert itt még a robogókon is rendszám virít), így parkolódíjat sem kell fizetni. Leparkolunk az étterem előtt, oszt bemegyünk hosszabbítóért, rádugni a kettőhúszra. Röhejes, szerintem.

Apropó, X-Akták. Van ez az új játék, az XCOM: Enemy Unkown, a grafikusai az ikszaktákból és a meninblekkből szedték az ihletet (dehiányzikazasztaligépemhúbaszki). Csak, hogy a blognak legyen valami köze is a tárgyhoz ;)

variable weekend

Ha valami véletlen baleset folytán a vendéglátóiparban dolgoznál, készülj fel arra, hogy abszolúte nem fogod érzékelni a hétvégéket. Már, a Gergely naptár szerinti hivatalosan bejegyzett szabad-, és szünnapokat. Akkor van hétvégéd, amikor pihenőnapod van.

Ez engem is sokszor összezavart, tegnap (és ma) nem érzékeltem hogy hétvége van, kérdeztem egy barátomtól sms-ben, meddig dolgozol? Szombat van, jött a válasz. Ah, shit.

Jut eszembe, rég meséltem a munkahelyemről. Nos, kaptam két lelkes románt még pár hete, az egyik bírta egy hétig, mert hogy szerinte a mekiben jobb dolgozni. A másik is elmegy egy hónapon belül. Sajnálom őket, mert figyelték minden mozdulatomat, elég volt egyszer-kétszer szólnom, és tudták a dolgukat. Az egyik - aki most is mellettem van - ráadásul még jófejnek is bizonyul, sokat poénkodunk annak ellenére, hogy egyikőnk se beszél olyan jól németül (én momentán semennyire) és angolul. Elég perfekt a verbális kommunikációban, szal elvagyunk. Sőt! Felajánlotta, hogy amikor szabadnapja van, nagyon szívesen bejön nekem pár órára segíteni. Ilyet se basztam még.

Mindenesetre hiányzik a linzi konyhafőnök, Zsolt. Az itteni főnök ugyan kedves, előzékeny, de Zsolti valahogy figyelt mindenre, minden a helyén volt, és ha mégsem, azonnal észrevette és intézkedett. Mintha öt szeme, nyolc füle lenne, vagy minimum 360fokos a látószöge. És nem utolsósorban van tekintélye, ami azért egy főnöknek nem árt.

Napok óta bliccelek a helyi tömegközlekedési járatokon, mert miért ne. Majd ha elkap a kaller, bevetem a bociszemnézésemet - mondjuk, azért tudni kéne, hogy is néz ki az osztrák ellenőr :), főként milyen jogosítványai vannak. Mert ha rendelkeznek hatósági jogkörrel, baszhatom, pláne hogy iratok nélkül rohangálok.

Amúgy az itteni emberek tök becsületesek. Pár példa, a piros lámpánál át sem mennek a zebrán, eszük ágában sincsen. Böcsületesen jegyet váltanak, ha utaznak. Ahol nincs zebra, ott át sem mennek az úttesten (leszámítva a turistákat). A biciklikultúrájuk is igen fejlett, nagyon sok ember bringázik, és csak úgy otthagyják az utcán, többnyire le sem lakatolják, de ha mégis, kisujjamnyi vastag lepkefing láncot raknak rá a kerékre, és oda sem bilincselik a fél méter átmérőjű villanyoszlophoz. Bezzeg, otthon nyolc kilós láncot cipelek mindig, ha bringára pattanok, és még akkor is sokszor parázok hogy elvágják. Egyetlen robogó kerekén sem láttam még öklömnyi vastag láncot, vagy mozgásérzékelő riasztót.

Nyilván az osztrákok jobban tudják értelmezni a magántulajdon fogalmát. Ami nem az enyém, az nem az enyém, tehát hozzá sem nyúlok. A köztulajdon fogalma is jól van definiálva az emberek agyában, eddig egy hónap alatt összvissz két falfirkát láttam, semmi egyéb közrongálási nyomok.

Sőt, még a teraszokon az asztalokat, székeket is kint hagyják több helyen, nem félnek attól, hogy fél óra leforgása alatt kirámolnak mindent a cigányok kisebbségiek. Linzben láttunk egy cigá urambocsá agyonszoláriumozott famigliát két gyerekkel, akik majdnemhogy rongálták a jegykiadó automatát, és láss csodát: magyarok voltak. Persze, nem általánosítok, nagyon sok rendes és becsületes roma származású ismerősöm van, de azért a magyarok fejében mégis ott van ez a fajta sztereotípia.

Mint ahogy a fogyatékosoknál (de utálom ezt a szót) is. Ha nem hallasz, hülye vagy. Nem kaphatsz rendes állást, mert hülye vagy. Tisztelet a kivételnek. Itt bezzeg még csak nem is zavartatják magukat, sőt még az utánam járó adókedvezményt sem vették igénybe szerintem, de majd szólok nekik. Az egyik menedzser, Sergio - akit Szergejnek hívok - pl marha jól megérteti magát velem mutogatásokkal, ami azért néha kabaréba fullad :) A főolasz sem zavartatja magát, lazán németül ismerteti velem az aktuális az instrukciókat, de szerencsére ki szoktam találni a gondolatait.

Eddig tartott a szünetem, megyek is visszavedleni bérniggerbe.

Requiescat in pacem

A mai nap legizgalmasabb eseménye tulképp az volt, hogy elhalálozott másfél milla értékű konyhamalac, mert valamelyik idióta kanalakat dobált bele.

Korábban végeztem, mint Évike, és ilyenkor utálom otthagyni úgy, hogy nem kísérem haza - még ha van is kivel hazajönnie (amit feltétlenül megkérdezek). De akkor is utálom, mert pölö ilyenkor hiába jöttem haza korábban, hullafáradtan, addig nem tudok aludni, míg épségben haza nem ér. Bezzeg, holnap én reggel - vagyis hajnali tízre - megyek a bányába, ő szerencsére csak 15.00-kor kezd. De mindketten éjfélkor végzünk, kísérősdi megoldva :)

A belvároson kell átvágni hazafelé -  a főutcán cirka egy kilométer hosszan terülnek el a különféle kocsmák, pubok, lokálok, ilyformán péntek és szombat éjjelente elözönlik az utcát a fiatalok, a részeg fiatalok. Oké, általában ott grasszálnak a kommandósoknak (még nem bírtam eldönteni, hogy az most télikabát, vagy rohamosztagos cucc) kinéző rendőrök, de egy pillanat alatt megtörténhet a baj, mint tudjuk. Na jó, igyekszem nem izgatni magam, úgyis két kísérővel jön haza, és az egyik krapek.

Ezt a képet nemrég lőttem hazafelé, tök muris volt, ahogy percekig néztem a kapaszkodását. Néha nekiállt hintázni, aztán gondolom észbekapott, hogy az halálos kimenetelű is lehet, és csak lógott tovább, mint Krisztus a kereszten. Nem tudom, mit ivott vagy szívott, de nagyon kilőtte magát a holdra. Odamentem megkérdezni, kell -e segítség, mrrrppphhbbbböööörrrmmm volt a válasz. Valószínűleg rövidzárlatot kapott a bal agyféltekéje, ahol a beszédközpont vezérlőpultja is trónol.

Az az érdekes, hogy az érzelmek kifejezéséért a jobb agyfélteke felel, holott a verbális kifejezőeszközöket a bal agyfélteke vezérli. Nem csoda, ha megbotlunk néha :)

Változatlanul szakad az eső. Ahelyett hogy az Déli-Alpokban honos főnszél hozná a száraz és meleg levegőt. Állítólag télen szakadatlanul 40-50 centis hó borítja a várost. Engem mondjuk az vigasztal, hogy a szabadnapomon kiruccanhatok ide a szomszédba síelni, be cool.

A Google blogmotorja valamiért rosszul jegyzi az időt. Ezt a bejegyzést szerinte délután háromnegyed négykor írtam, holott éjjel háromnegyed egy van. Majd utánanézek, most mi alapján nézi az órát.

Hmmm, az említett krapek most ért be a hotelbe. Mi a retkes istenit képzel ez magáról, hogy nem kíséri haza szombat éjszaka a barátnőjét, és a drágámat, ha már majdnem ugyanakkor végeznek?!

Jó, megyek és rágyújtok. De, leszoktam, igen, csak néha azért kell, nem minden fekete és fehér, na!

Meldezettel

Ma lezajlott a lakcímbejelentési procedúra. Úgy kell elképzelni, hogy bemegyünk egy plázába (ahol az önkormányzati hivatal is van), negyed óra keresgélés után bejutunk a megfelelő irodába, ahol szinte azonnal szólítanak. A "Meldezettel" elnevezésű formanyomtatvány leadásával az ügyintéző gépel két sort, nyomtat egyet, aláírja, és pontosan két perc volt annak a lebonyolítása, hogy bekerüljünk a ZMR-be (Központi Nyilvántartó). Vagyis inkább négy perc, mert ketten voltunk Évikével.

Ilyen nincs. Semmi több órás sorszámos várakozás (lásd az utazás előtti útlevélintézésünket...), mint ahogy az a BM irodáiban megszokott, semmi ügyintézői pöcsölés, felesleges időrablás, haladnak a dolgok.

A bejelentés után már jogosultak lettünk a bankszámlanyitásra is, hát nosza. Itt sem volt semmiféle sorszámhúzás, várakozás, odamentél megszeppent fejjel a népviseleti ruhába öltözött recepcióshoz, vagy kihez, aki azonnal keresett nekünk egy szabad ügyintézőt és leültetett az egyik kanapéra.

Az ügyintézővel, miután megtörtént az illedelmes bemutatkozási folyamat, megkérdezte, kérünk -e kávét (!).  Ráadásul, menet közben az egyik ügyintéző keríteni akart nekem egy jelnyelvet ismerő kollégát, de hát a drágám személyében velem volt a világ legjobb tolmácsa.

Itt azért hosszadalmasabb volt a dolog, cirka háromnegyed órába tellett a két folyószámla létrehozása, de mentségükre legyen szólva, egy teljesen új alkalmazottat kaptunk, akinek mi voltunk az első új folyószámlás ügyfelei. Ugyanakkor totális ügyfélközpontúságot mutattak, ami bár a magyar közigazgatásra kéne jellemző lennie, nem az osztrák bankszférára, mindenesetre érezhetően figyeltek ránk, nem volt olyan érzése az embernek, mint aki futószalagon rohan a baromfi-feldolgozó üzembe.Még a hetvenakárhány oldalas szerződést is készségesen elküldték inkább emailban tudván, hogy sietünk.

A negyedéves számlavezetési díj 16EUR (Sparkasse, ami otthon az Erste Bank), és állítólag két évig ingyenes lesz minden, még az ATM-nál történő készpénzfelvétel is. Úgy legyen.

Újabb lépések előre, az egyenlőre homályos jövő felé.

plázapicsulás

Még jó, hogy a szabadnapunkon kifogtunk egy esős napot. Azt tudni kell, ha itt elkezd esni, bizony abba sem hagyja egész nap, esik szépen egyenletesen pirkadattól alkonyatig, és még azon is túl.

No, de nem tántorított el minket egy kis eső, becéloztunk az Europarkot. És nem, nem Határ útra kellett elmenni. Felszálltunk a buszra (amire nem mellesleg kemény 2.30eur volt a jegy per kopf, azannyja), és elvergődtünk szépen a plázába. Nagyjából ugyanolyan boltok voltak, mint otthon, csak az arányok kicsit mások. Pl. az Interspar akkora, mint az Aréna Plázában levő Tesco, kolosszális. A leértékelések is mások, amióta itt vagyunk, csak 70%-os akciókat láttam, nem szaroznak 30-40-50%-os leértékelésekkel. Láttunk sok szép dolgot, csak mivel még nem kaptunk teljes fizetést, maradt a nézegetés és a nyálcsorgatás.

Ez volt az egyik kiszemelt pulcsi, szerintem iszonyat cuki benne :)

Az árakról annyit, hogy pl. a DM-ben majdnem ugyanannyiba kerülnek a cumók, mint otthon. A ruhák egy része hasonló árkategóriába esik, de pl a cipők és a nadrágok jóval drágábbak. A jóval drágábbak alatt azt kell érteni, hogy láttunk már 200eurós csukát is.

A havibérlet 46eur, egy buszjegy 2.30. Oké, a tömegközlekedésre megéri költeni, gyorsak és pontosak a buszok, főként tiszták. Semmi húsz éves Ikarus, fékcsikorgás (bár, ki tudja, amennyit én hallok...), zörgés, idióta sofőrök. Linzben egyszer rohantam a busz után, és kb. 50méterről észrevett a buszsofőr, szépen komótosan megvárt - mosolyogva (!). Azt persze nem árultam el neki, hogy nem volt nálam se jegy, se bérlet. Mondjuk, csak magyarul tudtam volna kifejteni, amiből vajmi keveset értett volna. Azt már ki sem fejtem, hogy nem tudtam kisilabizálni, merre is kell menni és szépen elvergődtem késő este a külvárosba. Láss csodát, ott sem volt nyócker feeling, rosszarcú, szotyolázó, tégedméregető cigányok, teljesen biztonságban érezhette magát az ember.

Egy doboz marbi lájt négyhetven vagy kilencven. A Pall Mall háromhetven. Nem véletlenül vettem órákat Ebenezer Scrooge-től, már ami a cigivásárlás és a fukariság közti kapcsolatot illeti. Leraktam szépen, a fene fog ennyi pénzt költeni. Persze, elsősorban az egészségem megőrzése dominált, így nem fogok tudni újra elkezdeni sportolni és nem utolsósorban az én kis drágám elég csúnyán néz, ha láncdohányolok :) Az igaz, euróban, meg az itteni fizetéshez képest nem érzi annyira az ember, de ha átszámolom forintra, már fogom a fejem. Csak sokszor tudatosan kell konvertálnom az árakat, hogy nagyjából bemérjem. Volt, hogy vettem kettőért egy félliteres fantát, és mikor Évike szemrehányóan nézett, akkor esett le, hogy az tulajdonképpen közel hatszáz forintba került.

Egy big size Big Mac menü hét euró körül van, amúgy hathetven, vagy mennyi. Gyros tálak szintén 6-7eurós ár körül mozognak, a sima gyros szendvics ilyen 3 körül lehet, emlékezetem szerint. A gyorskajálás itt nem divat, szal nem nagyon lehet spórolni ezen, a mekit és az ilyen gyanús kinézetű török gyrososokat leszámítva.

Apropó, a multiplexek errefelé abszolúte nem hódítanak teret. Egyik plázában sem volt mozi, ilyen Vörösmarty mozis feeling dívik, kis utcákban vannak eldugott mozik, már ha vannak. A könyveket azokat megoldom, lerántok e-book formájában jó kis olvasnivalókat, de a filmek azok hiányoznak. Mozi alapból kilőve, hacsak a drágám nem áll oda a mozivászon mellé tolmácsolni :D Gépen lehetne még filmet nézni, csak jussak egyszer valami gyors nethez. Az újdonsült linzi ismerősöm szerint UPC a menő errefelé, már ami a szélessávot illeti.

Mindenesetre, sikerült potom négy órát eltöltenünk a plázában, jóvót, szépvót, visszamegyünk még oda egy valag pénzt elkölteni.

cigistop és képdömping

Sokadik napja fáj a fejem a cigarettától, ezért ma úgy döntöttem, ennyi volt. Majd kiderül, meddig fog tartani, mindenesetre csak megacélozta az elhatározásomat az a tény, hogy a Hohensalzburg vára felé vezető saccperkábé hetven fokos dőlésszögű emelkedőn poroszkálva hajszál híja volt annak, hogy nem köptem betonra a tüdőmet.

Gyorsan vettem is egy tucat nyalókát még kora délután, hogy amennyiben leküzdhetetlen orális fixációm keletkezne, ne cigivel elégítsem ki, hanem legyen kéznél valami.

Hohensalzburg váráról elöljáróban annyi, hogy hatalmas, méltán nevezik Közép-Európa legnagyobb megmaradt várának. Nagyon jó állapotban van, bár szerintem folyamatosan restaurálják.

Elég hülye ez a blog, döntenem kellett az esztétikus elrendezés vagy a képek láthatósága mellett. Ez utóbbi nyert - így bocsássátok meg, hogy a képek kissé jobbra lógnak kifele a középső keretből.

Valahol itt történt, mikor épp készültem kiköpni a tüdőmet, így hát megálltunk pihenni Olivér elvtárssal. Oda se neki, pihenő közben körvonalazódott bennem az a gondolat, hogy tulajdonképpen siklóval is fel lehet menni szépen, kényelmesen.

A várból ez a kilátás fogadott. Frenetikus, nem tudtam betelni vele. Az egész horizontot betöltő Keleti-Alpok hegylánca tisztán kivehető.

Másik oldalon rá lehetett látni a belvárosra, a látvány egy az egyben szeretett szülővárosom, Budapest emlékét idézte fel bennem.

Mirabell kastély, háttérben Hohensalzburg vára.

Mirabell kert egy része. Szerintem sok időt fogok itt tölteni, a padon olvasva, a kedvesem kezét fogva-sétálva. Esetleg, ha a kisöreg kijöhet végre, akkor vele is sétálva (meg kutyaszarfelszedegedve, of course).

Nevesincs hídon átsétálva, a Salzach felett állva.

A belváros színes forgataga. Még egy mekinek is jutott hely a barokk épületcsodák között

Steintor (Kőkapu), az első városfal mai napig fennmaradt része.

 Mozart szülőháza. Az a Spar az aljában egyszerűen botrány.

Találtam egy piacot, ahol lehetett kapni normális, méghozzá friss kenyeret. Igaz, kenyér helyett inkább rózsát vettem a drágámnak, de a helyszínt mindenesetre memorizáltam. Ja, balra a Kollegienkirche látható, egyetemi templomnak épült anno.

Igen, kalapboltot is találtam a piacon, rögtön a virágárus után. És igen, kalapokat próbálgatok ahelyett, hogy borotválkoznék.

Sigmundstor belváros felőli bejárata. Ott jobboldalt nem tudom, mi az a kút, de ugyanúgy tele volt dobálva fémpénzekkel, mint Rómában a Fontana di Trevi.

 Sigmundstor bejárata közelebbről, Ausztria legöregebb alagútja. Van külön gyalogos és bicikliátjáró is, de én nem átallottam az autóúton menni, mivel ott lehetett jobb képeket készíteni az alagút belsejéről.

...és a kijárat. Vagy ez is bejárat? Relatív.

 

A hotel teraszán ücsörögve (és immáron nemcigizve, ajajj) ez a látvány tárul elénk.

Ha bemegyünk a városba, itt megyünk el nap mint nap. Üdítő, mi? És itt még rossz idő volt.

Mára ennyi, már így is a hajamat tépem ettől a csigalassú nettől :)

insomnia

Baráti jótanács: sose igyál meg több liter kólát, redbullal és kávéval fűszerezve, ha aludni akarsz az éjszaka hátralévő részében. Sose. Mondom én, aki sokadjára esik ebbe a hibába...

Ma kicsit nyakamba vettem a várost, míg nem végzett a drágám. Látnivaló az volt bőven, csak hogy a fontosabbakat említsem: Mirabell kastély, a hozzá tartozó fenomenális kert, Mozart szülőháza (aminek az aljába egy Spar-t építettek, a retkes megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért!),  a Mönchsberg alatt átmenő Sigmundstor -mely Ausztria legöregebb alagútja-, egy Ralph Lauren bolt (öö, ez mégsem nevezetesség). Elég sokmindent áthat Mozart és Kaiser Franz Joseph I. szelleme, meg azok a démoni lovashintók. Nu, majd töltök fel egy rakás képet.
 
Jó tudni, Adolf Hitler innen nem egészen 70 kilométernyire született, Braunau am Inn-ben. Ezt is feljegyeztem a látnivalók végeláthatatlan listájára.

Elkezdtem puhítani Évikét, hogy tavasszal ugyanmár túrabakancs, nekivágás a Keleti-Alpoknak, ami ugye itt van a szomszédban. Heves ellenreakciót váltottam ki belőle, de végülis van még egy fél évem befűzni. A téli síelés lesz a necces, ami mindjárt itt van, majd fenemód szuggerálom :)

Mai észrevétel: minden harmadik-negyedik bicikli KTM. Van itt pénz, vagy csak valami népi szokás lehet errefelé, mint ahogy elég sok pasas mászkál alpesi népviseletes pásztorsortban, sőt némelyek zakóval párosítják.

the culinary world

Hogy mindenhol csak bécsi zsemle van, hülyét kapok. Semmi frissen sütött ropogós zsemle, esetleg puffancs,vagy erzsébet kenyér, franciakenyér, bármi, ami nem bécsi zsemle. Még a hamburgereket is bécsi zsemlében adják. Igen, mekiben is.

Oda se neki, az étteremben, ahol dolgozunk, nagyon finom kajákat főznek, de csak háromfélét: pizzát, spagettit és salátát. Az összes létező pizza összeállítást megkóstoltam már, sőt, még én is beálltam pizzát csinálni. Olyan érzés volt, mint amikor egy hétéves először ül fel bicajra, aztán néz hülyén, most mit kell csinálni hogy ne törje be a fejét. A spagettik finomak, kivéve a bolognait, amihez még ketchupot sem tudnak adni, mert hogy nem tartozik az olasz konyhakultúrához.

Gasztronómiailag a béka segge alá kerültem. Gyakorlatilag pizzán, spagettin, szendvicsen (igen, a hülye bécsi zsemléset kell érteni ezalatt) élek. Pár napja megleptek a szakácsok gulyáslevessel. Nem tudom, milyen recept alapján főzték, de olyanokat találtam benne, mint pl gomba, meg izé, teljesen beazonosíthatatlan volt. Az otthoni gulyásleves ízét még csak meg sem közelítette, pláne Édesanyám főztjét. Majd ha lesz végre konyhánk, és nem hotelekben fogunk lakni, valamelyest normalizálódik a helyzet.

Apropó, hotel. Találtam egy levelet az ágyon, miszerint rendet kell rakni, hovatovább a szellőztetésre is fordítsunk kiemelt figyelmet. Inkább le sem írom, mit gondolok erről, mindenesetre válaszlépésként kikerült ajtókilincsre a ne zavarj tábla, merthogy nem tudom németül kifejteni nekik az amúgysem szép véleményemet erről (anyádbanvótafejed).

Na, én megyek kerékpárt bérelni és felfedezni a várost, ha már egyszer kaptam egy nap kimenőt :)

aka Clark Kent

No, az L'Osteria Salzburg kapui tárva nyitva vannak a mai naptól, miután túlestünk az ünnepélyes nyitóbulin tegnap este-éjszaka. És ahol voltak vagy ötszázan. Cirka ötszáz hűdefontos és gazdag (és kevésbé szép) ember. Mondanom sem kell, az étterem 150 férőhelyes :))


Egy élmény volt az egész kóceráj berendezése, feltöltése, csak ne érezném úgy magam, mint aki minimum kétszer lenyomta egymásután az Ironman futamot, aztán a pofájába nyomtak egy szelet zöld Kryptonitot (nemhiába, két napig a szupermenes pólómban voltam). Nem taglalom túlzottan, mi mindent kellett csinálni, mindenesetre hamar elrepült ez a pár nap, az étterem megnyitott, hurrá, éljen.

Ma először elengedtek 21.00-kor, igazából nem is tudtam mit kezdeni ennyi idővel :) Mert Évinek azért éjfélig bent kell lennie, fcuk.

Szóval, sétáltam egy kicsit, néztem a város esti fényeit, és elkezdtem töprengni, mi ez a sok vár/kastély, amit látok folyton. Hohensalzburg vára az elég evidens, szinte kiszúrja az ember szemét - viszont vannak kisebbek is, passz. Majd felfedezünk szép sorjában mindent, látnivaló az untig lesz, csak időt adjanak hozzá. Bevillant a relaxáló sétám közben, hogy tulajdonképpen a Doppler-effektus kiagyalója is itt született. Azért említettem meg, mert ez a magamfajta siketnek sokkalta kézzelfoghatóbb, mint W. A. Mozart munkássága :)

Az pláne leírhatatlan élmény, hogy mikor elhagyod vagy megközelíted a szálláshelyedet, látod az Alpok egy szeletét.

workaholic

Kissé el vagyok maradva a beszámolókkal, tudom... az oka prózai: három nap alatt dolgoztam cirka negyvennégy órát. Szellenteni sincs időm, nemhogy. De legalább gazdagon döglök bele a munkába, ez az egy gondolat valamelyest motivál. Évi tekintete és mosolya tart életben, meg gondolom-remélem, Őt is az enyém :)

Ma a takinéni nagy hévvel felfedezte szobánkban a három darab madárpókot, mire átment spiclibe, és a hotelmenedzsment utasítására ki lettek toloncolva szegénykék. Így beköltöztek a kocsi csomagtartójába. Majd még kitalálom, mi legyen, szerintem visszacsempészem őket a szekrénybe, osztán rájuk rakok valami visszataszító dolgot (ötletek jöhetnek, kivéve a sz*ros alsógatyát), hogy tuti ne nézzen oda a lelkes bérnigger.

Salzburgról készítettem jó pár fotót, csak mire feltöltöm az összeset, leszakad a fejem. Egyet-kettőt azért feltolok ízelítőnek.

Ezen a Salzach folyó látható, itt megyünk el naponta bányába menet (ami szerencsére kemény negyed óra laza séta, a belvárosig - kivéve, ha a főnökkel taxizol). 

Hm, ez mégse kettő, hanem egy. A többit majd folytköv, alig pár óra múlva megint fel kell támadnom hamvaimból.

in Mozartstadt

No, megérkeztünk Salzburg tartomány székhelyére -Salzburgba-, Ausztria állítólagos legrégebbi városába.

Linz városát úgy kell elképzelni, hogy egy az egyben úgy néz ki, mint Pesten a Vigadó tér, illetve a Váci utca és annak közvetlen környéke. Patinás, tiszta, csililvilli, az ember egy gombostűt nem mer leejteni, nemhogy a cigit eldobja az utcán, vagy szakadt ruhában mozduljon ki. Azt is megfigyeltem, szinte az összes nyílászáró vadonatúj. És ez nem túlzás. Egy idő után célirányosan kezdtem figyelni az ablakokat, hát nem mindegyik új volt? Még Thalheim bei Wels-ben is, a nyikorgó vendégháznak is volt pénze teljeskörűen felújítani az összeset. Elképesztő, bezzeg otthon megy a gáz-, és fűtéspazarlás, még ha pár éve be is indult a panelprogram. Most belegondolva, azok a szürreális, szocreál hatású pesti panelházak baromira nem hiányoznak.

Salzburg sokkal életszerűbb, a hétköznapi forgatag, az épületek, az utca, minden. Életszagú a város, nem mintha valami szabadtéri múzeumban sétálnál, mint Linz belvárosában. Tele van minden barokk épületcsodákkal, Mozart kiírásokkal, a nagy Mozart szülővárosában vagyunk, elvégre is. Dimbes-dombos a környék, közvetlenül a városon át folyik a Salzach folyó, meg még egypár hegyet is látni, aminek a nevét nem tudom, mindenesetre télen jól eljárok majd síelni ide a szomszédba. Pechemre se a kisdrágám, se Olivér sem tud síelni vagy snowboardozni, de majd rájuk erőltetem szépen a téli testmozgást. Olivért terveim szerint már a héten befogom testépíteni, ugyanmár ne legyen ilyen nyüzüge :)

Ismerős kiírásokkal is találkoztam: Bauhaus, Europark, Shell. Egyelőre még nem fedeztünk fel semmit, a változatosság kedvéért ismételten gyors lecuccolás a szálláshelyre. Elég jól néz ki, meg minden, csak hát a szoba mérete hagy némi kívánnivalót maga után. Úgyis is csak aludni lesz időnk eleinte, ahogy elnézem. Szerdán nyit az éttermünk, és a mai meózás során megállapítottuk, hogy még SEHOL sem tartanak, javában lótnakfutnak a kőmívesek, megy a takarítás, pakolászás. Mi kaptunk egy nap pihenőt, amire elmormogtam magamban egy Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved kezdetű sort.

Ezen a téren is ért meglepetés, ugyanis a szolgálati kecóban nincs már hely, most építik vagy újítják fel a másikat, ahova hónap végén költözhetünk be, hogy aztán MEGINT átköltözhessük a saját lakásunkba majd valamikor november környékén. 5 költözés pár hónap alatt, szép az élet :)

No, de oda se neki, jó lesz ez nekünk. Pláne, hogy megszabadultam az idióta szlovák kollégától. Tegnap néztem a következő heti beosztást, hogy vajon ki lesz a helyemen, azt láttam, hogy xy. Az xy legyen Gipsz Jakab, mert hogy nem jut eszembe a cifra török név, de valamelyik pizzás csávó részesült azon megtiszteltetésben, hogy átvehesse ideiglenesen a munkámat. Mutatom a szlovák pajtinak, hogy ki az? Aszongya, Gipsz Jakab! Újra elmutatom neki, hogy oké de melyik ember? Giiiipsz Jakaaaab *intelligens bólogatás*. Oké, teszek még egy próbát, odamegyek pár emberhez, ő az? Nem? És ő? Mutatom, melyik ember a Gipsz Jakab? Erre újfent intelligens bólogatással szajkózta, hogy Giiiiiipsz Jakaaaab. Bizony, ilyen okos.

Azt már el sem mesélem, hogy a szokásos hét végi nagytakarításnál mikor a Zsoltifőnök mindenkit meg szokott hívni egy pofa sörre, nekiállt nekem mantrázni, hogy pivo pivo PIVO, és énekelt utána egy sort. Teljesen úgy viselkedett, mintha ad1: tudnék szlovákul ad2: rendben lenne a hallásom.

Amit még jó tudni, Amerikában a Gipsz Jakab fordítása John Doe. Tökre kíváncsi lennék, Szlovákiában micsoda.