Kiskarácsony, nagykarácsony

Ezúton kívánok kellemes ünnepeket minden kedves olvasómnak! 

Mikor a fehér takaró belepi a tájat,

Mi az, mit az ember leginkább kívánhat?
Egészséget, boldogságot, hitet és szerencsét,
Meghitt pillanatokkal övezett szentestét.

Ki már elvesztette a karácsonyi csillagot,
Nézzen az égre fel, talán ott ragyog.
S ha mégsem találná meg az égen,
Akkor keresse barátai, szerettei szemében.

Ha nem hiszel már a mesékben, csak tárd ki a szíved,
A karácsony szelleme ott lakik még benned.
Kisgyermekként, tágra nyílt szemekkel,
Őrizted a fényt gyermeki lelkeddel.

Tedd félre most a gondot és a bút,
Mi tegnap bánat volt, mára már csak múlt.
Hittel és reménnyel teli ünnepeket,
én így kívánok BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

[ezt az idézetet egy barátomtól loptam, aki minden bizonnyal megbocsájtja vétkemet:)]

Remélem, mindenkinek békében, nyugalomban, boldogságban tellett a karácsony - mint ahogy nekünk is. Azt is remélem, senki nem kapott töltöttkáposzta-, bejgli-, egyéb típusú ételmérgezést úgy alhastájt :)

 

Bizony, fánk is volt, méghozzá szép. A díszek azok hazai termékek, még Évikém kapta tőlem tavaly ilyentájt. Fát elég gyorsan találtunk, belvárosban az első sarkon meg is volt a kiskedvencünk, szinte ingyen (15eur). Ezután jött a neheze, sehol sem találtunk pulykacombot, affrancegyemeg. Csirkét meg eszik a fene ilyenkor. Végül a sok idegesítő mászkálás után mirelit kajában egyeztük ki a kisdrágámmal (haha). Tulajdonképpen egy szupercsalád vagyunk, mert 24-én volt csak időnk mindenre, és még karácsonyfatalpat is tudtunk venni, a sok elintéznivaló között - mindezt pár óra leforgása alatt. Ezt csinálja valaki utánunk! A sorokból kiderül, hogy úgy döntöttünk, Salzburgban töltjük az ünnepeket, amit nem bántunk meg, sőt.

A kisöreg telhetetlen bendője sem maradt hoppon, a fa alatt talált magának finom bikacsököt. Oké, ez így leírva nem hangzik túl finomnak, de egy kutya fejével nézve maga a hetedik mennyország. Eskü. Az első kutyám is imádta ezt a büdös füstölt bikafalloszt, mondjuk, ő jóval viccesebben nézett ki a kis termetével, mikor szájába vette a majdnem egyméteres jóságot.

A további jó hír az, hogy van itthon netünk. Igaz, a torrent továbbra is a szomszéd titkosítatlan wifijéről megy (nem igaz, hogy azóta sem esik le neki...), mert - egyelőre - 3G mobilnetünk van havi 12 euróért. Így belegondolva, nagyon sokan olvasták ezt a szót, hogy 3G, de kevesen tudják, mit is jelent. Ez egy vezeték nélküli mobilinternet-szabvány, a 2G (EDGE) utódja. Gyorsabb adatátvitelre képes a HDSPA segítségével. Ezen keresztül megy pl. a videótelefonálás is, vagy az MMS küldés/fogadása. De félre a szakzsargonnal, a lényeg, hogy van állandó netünk, ami igaz, nem túl gyors, de célnak megfelel. Januárban majd áldozunk szélessávúra is, csak ki az az elborult, aki az ünnepek kellős közepén perkál 160eurót csak azért, hogy méltóztassanak bekötni a netet? Inkább ajándékokra költöttünk, ofkorc.

Az ünnepek előtt próbáltam elintézni ezt a fogyatékossági kártyát, hááát... Végül az lett belőle, hogy elmentem a Gehörlosenambulanz-ra, ami a Salzburger Landeskliniken (ilyen egyetemi kórház, mint otthon SOTE kb.) keretein belül működik. Érdekes élmény volt, ez tulajdonképpen egy baszom nagy kórházkomplexum, még egy háromszintes parkolóházuk is van. A Gehörlosenambulanz-on jelnyelvet ismerő dokik fogadják a siket betegeket, bár a főorvos az még frissen praktizál, és a jelnyelvet sem vágja olyan vérprofin. Akadtak is nehézségek, tulajdonképpen a mobilom szótárán keresztül kommunikáltunk nagy izzadások és röhögések közepette. De a lényeg megvan, felfogta a szándékaimat, elküldött hallásvizsgálatra. Az is jóság volt, ülök, bambulok ki a fejemből, egyszercsak integet az audiológus, hogy valami? Ránézek, was? Hallasz valamit? Ja, nem. Tovább bambulok, megint integet. -Tessék? -Valami?? -Nem, most sincs semmi... Aztán feladta, kiállított egy papírt arról, hogy süket vagyok, mint az ágyú.

A váróteremben egyébként találkoztam idősebb osztrák siketekkel, akikkel a kezdeti ellenséges fogadtatás után jól elbeszélgettem. Később csatlakozott egy másik tata, akiről kiderült, hogy magyar. Josef Peter Maier néven mutatkozott be :) Elmesélte az életét, Vácott járt a siketek általános iskolájába, a háború folyamán ment el a hallása. Felrobbant egy bomba a közelében, valami beleállt a fejébe és durr, megsüketült. Még nagyon kicsi volt, mikor disszidáltak, nem is emlékszik a magyar szavakra, de nem voltak kommunikációs gondjaink - gyakorlatilag fél órán át sztorizott, én meg fogtam a hasamat röhögésemben. Csuda jófej az öreg. Elköszönéskor kaptam egy nagy ölelést, meg egy névjegykártyát, fogunk mi még találkozgatni, az hétszentség.

A nagy beszélgetések közepette egyszer ki kellett osonnom a klozetra. Valami véletlen folytán a mozgássérült WC-be tévedtem. Hogy miért? Két ajtó volt, ami jelezni szándékozott a női és a férfi mellékhelyiségeket, de csak bent tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen a kerekesszékes toalettnek is van női meg férfi szeparáltsága. Otthon bezzeg? Van ffi, női, meg mozgássérült. Innen is látszik, mennyire előbbre jár itt a fogyatékosbarát felfogás.

A lényeg, hogy a megfelelő papírokkal utána elmentem, vagyis elmentünk a Bundessozialamt-be, ahol egy kedves néni volt szíves közölni, hogy ennek az a feltétele, legyen tartózkodási engedélyed. Utólag, itthon tüzetesebben elolvasva a formanyomtatványt, leesett, hogy csak nem EU állampolgárok esetében szükséges ez. Talán valami agyament ukránnak nézett a kopasz fejemmel? Mondjuk, a szépséges párom is velem volt a perfekt nímettudásával, úgyhogy érti a franc. Mindenesetre postázni fogom a cuccot - mivel kiderült, hogy így is lehet -, mert közben kiderítettem, mennyi kedvezmény jár a kártya tulajdonosának. Ingyenes autópálya-matrica, meg még sorolhatnám, tökre megéri. Igaz, siketnek lenni nem minden esetben, de legalább ennyi előnye van a dolognak azon kívül, hogy az éjjeleket zavartalanul átalszod, még ha légkalapáccsal is buliznak a szomszédban.