water closet aka elmebaj

Ma valamikor déltájt, midőn elvégeztettek a reggeli teendők a kedves és szeretett éttermünkben, egyszercsak hívott a természet. Hát, beültem a nagy fehér porcelánistenhez, rágyújtottam, szép komótosan végeztem a dolgomat. Aztán elkezdtem azon töprengni, milyen meghitt és nyugis ez a hely. Itt mindig van idő magammal lennem, mindig el tudok lenni a gondolataimmal, nem kell sietnikapkodnirohanni sehova, nem szól hozzád senki, nem basztatnak, zargatnak, zrikálnak. Ez már a vég.

Vagyis, még nem. Délután a munka fáradalmain töprengtem, kicsit puffogtam magamban, hogy már megint meg lehet szakadni a melóban. Aztán kupán vertem magamat, hogy egyes afrikai népcsoportokban élő nők napi szinten több tíz-száz kilométereket is megtesznek ivóvízért, miközben a férfiak nem hajlandóak ezt a munkát elvégezni, inkább fán ücsörgő majmokra vadásznak a szabadonhagyott hímvesszejükkel. Akkormeg? Ezt is jól megbeszélte magával a hülyéje.

Az egész belváros tulajdonképpen egy kibaszott nagy karácsonyi vásár helyszíne lett. Özönlenek az emberek (nem is értem néha, mennyire ráér ez a sok ember, meg tulajdonképpen honnan szalajtottak elő ennyi sétafikálót egy rakáson) az utcákra, no meg az éttermünkbe is. Hogy örülhet a vezetőség ennek a megugrott napi bevételnek, miközben az összes kolléga (engem és Évikedrágámat is beleszámítva) az idegbaj határát kerülgeti.

Nem tudom, de egy több ezer éve született ember miatt ekkora felhajtást keríteni éves szinten... Igen-igen, meglehetősen utálom a karácsonyt. Vagyis, inkább ezt a körülötte levő kapitalista felhajtást. Nem kell egész évben egyetlenegy napra várni ahhoz, hogy ajándékot adhassál a szeretteidnek, vagy leülhessél a családoddal ebédelni. Szerintem. Ez kb. olyan, mint a Valentin-nap (a Google helyesírás ellenőrzője kijavított, hogy a valentin-nap bizony nagy kezdőbetűvel dukál!). Évente egyszer elviszed a csajodat egy csokor virág kíséretében vacsorázni, és le is van tudva a kötelesség. Baromság! Én hetente-kéthetente viszek virágot a kedvesemnek, szinte minden nap megvárom és/vagy értemegyek, de lehet, csak velem van baj.

Mintha egy kicsit negatív lennék ma, mindenesetre a végére jöjjön egy kis röhögés - ezt a zseniális képet tegnap lőttem itt a ház előtt, szerintem oltári :)