No, az L'Osteria Salzburg kapui tárva nyitva vannak a mai naptól, miután
túlestünk az ünnepélyes nyitóbulin tegnap este-éjszaka. És ahol voltak vagy ötszázan. Cirka ötszáz hűdefontos és gazdag (és kevésbé szép) ember. Mondanom sem kell, az étterem 150 férőhelyes :))
Egy élmény volt az egész kóceráj berendezése, feltöltése, csak ne érezném úgy magam, mint aki minimum kétszer lenyomta egymásután az Ironman futamot, aztán a pofájába nyomtak egy szelet zöld Kryptonitot (nemhiába, két napig a szupermenes pólómban voltam). Nem taglalom túlzottan, mi mindent kellett csinálni, mindenesetre hamar elrepült ez a pár nap, az étterem megnyitott, hurrá, éljen.
Ma először elengedtek 21.00-kor, igazából nem is tudtam mit kezdeni ennyi idővel :) Mert Évinek azért éjfélig bent kell lennie, fcuk.
Szóval, sétáltam egy kicsit, néztem a város esti fényeit, és elkezdtem töprengni, mi ez a sok vár/kastély, amit látok folyton. Hohensalzburg vára az elég evidens, szinte kiszúrja az ember szemét - viszont vannak kisebbek is, passz. Majd felfedezünk szép sorjában mindent, látnivaló az untig lesz, csak időt adjanak hozzá. Bevillant a relaxáló sétám közben, hogy tulajdonképpen a Doppler-effektus kiagyalója is itt született. Azért említettem meg, mert ez a magamfajta siketnek sokkalta kézzelfoghatóbb, mint W. A. Mozart munkássága :)
Az pláne leírhatatlan élmény, hogy mikor elhagyod vagy megközelíted a szálláshelyedet, látod az Alpok egy szeletét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése