Egy kissé eltűntem, de jelentem, élek. És virulok. Legalábbis látszatra.
Salzburgból jelentkezem, ahol az ovisok a nappali sétájuk közben narancssárga láthatósági mellényt viselnek, és pár zebránál a reggeli és a délutáni iskola-áradatnál egy különfoglalkoztatású krapek állítja meg az autókat, az áthaladást biztosítandó. A városból, ahol kisiskolások a legújabb érintőképernyős mobillal mászkálnak, a tinédzser lányok robogóval közlekednek, és korosztálytól független rengeteg emberi erővel hajtott kétkerekű jármű használatos az utakon. Minden harmadik autó volkswagány, minden ötödik-hatodik audi vagy merci.
A parkolási ellenőrök a Group4Security égisze alatt tevékenykednek marcona biztonsági őrök képében. A munkaügyi központban nincs kilométeres sor, már a nyitás előtt másfél órával, mint ahogy az ominózus IV. kerületiben lenni szokott, a nagy székesfővárosunkban. Igaz, Salzburg lélekszáma közel a százötvenezret sem üti meg, de így is szemet szúró a munkaügyi központnak négyzetcentiméterre eső népességforgalma, azaz: lájtos. Volt szerencsétlenségem fél órát várakozni a tolmácsra (hozzáteszem, én emlékeztem rosszul a megbeszélt találkozási időpontra), és ennyi idő alatt nagyonmaxx hat ember vonult be regisztrálni és/vagy egyéb álláskeresési teendőket intézni.
Jómagam is álláskeresőnek számítok jelenleg, a jövő héten kezdek elvileg egy helyen, ahol McLaren F1 karosszériákal kell valamit baszni. Bár remélem, közösülni pont nem kell majd ezekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése