Jelentem, az itteni utcabálok sem különböznek az otthonitól. Ugyanúgy nyomorogni kell, imádkozni egy szabad ülőhelyért, 'nyázni egy falat ételért, reflexszerűen tapsolni a koncert végén még ha nem is figyeltél oda, ösztönösen elkapni a véletlenszerűen nekedmenő-elesni készülő enyhén delírium tremens állapotát súroló embertársa(i)dat.
És itt is hatalmas ereje van az előrejattnak - amennyiben egy zárni készülő kajáldába téved befelé az ember, egy kis eurószimbólum felvillantása után két morgás között ugyan, de rábeszélik a séfet hogy ugyanmár főzzön még egy kicsit.
Éjjel rákattantunk erre a felelsz vagy mersz elnevezésű játékra. Igaz, majdnem megszívtam, mikor egy alkalommal egy vadidegen pasast kellett megpuszilnom, éppenhogy nem vágott pofán visszakézből. Jó, az esti társalgópartnerem jobban megszívta, midőn azt a feladatot adtam neki, hogy menjen oda egy csajhoz, szagoljon bele a felső kar töve alatti mélyedésbe (értsd: hónaljába), aztán fejtse ki neki, hogy két regiment is elalélna a szagától.
Mai megfejthetetlen kérdés: Vajon miért nem létezik XXXXXL-es méretű Pom-Bär?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése