dimensions

Elkezdtem gyurmázni a konditeremben még decemberben, de általában késő este megyek, mikor pangás van.Ma kivételesen délután néztem el, és szerintem mindig ilyenkor fogok menni - tök szórakoztatónak találtam a társaságot.

Az egyik agyonkoxolt pumpálta fel magát gyors, rövid sorozatokkal, közben nézegette a tükörben, hányan figyelik. A másik, láthatóan lelkes kezdő lendületes baromsúlyokkal hadonászott, miközben próbált egyensúlyozni a szék és a föld között félúton, a visszajelző tükörnézések száma ebben az esetben megduplázódtak. A harmadik egy török társaság volt, láthatóan el voltak telve magukkal, hatalmas hadonászásokkal elfoglalták a fél termet, mert ők a májerek. Ha elkéred a súlyzójukat, nagy lemondással egyeznek bele, és folytatják a nyilvánvalóan életbevágó eszmecserét. Mindeközben a hátsó sarokba beosont a táskáját magával cipelő SZTK keretes túlsúlyos srác, félve állt neki a szerintem ismeretlen gyakorlatának. Mögötte mellgépen tolta egy idősebb mozgássérült, a keze láthatóan el volt sorvadva, de rendületlenül lihegett, és állta az emberek tekintetét nagy merészen.

Tudniillik, a teremből fel lehet menni a női konditerembe, merthogy a nőknek van elszeparált termük is. Bizony. Telepakolva mindenféle comb-has-fenékerősítő gépekkel, barbiesúlyzókkal (nem mintha nem lenne külön kardio terem). A parkolóházban is külön részt kaptak a női sofőrök, nemkicsit kiszaladt a röhögőgörcs belőlem, mikor megláttam a kiírást: női parkolóhely. Átmentem lemeózni, hátha ilyen öt méteres sávok vannak, nehogy véletlenül belemenjenek a szomszédos parkoló kocsiba, miközben tolatnak. Vagy toladóradarok, esetleg önkéntesek mutatják a haladási-parkolási irányt. De nem, semmi különbséget nem vettem észre, de minden bizonnyal csak azért, mert férfi vagyok. Na, szóval, néha átlibbent közöttünk egy-egy nőnemű humán entitás, beindult az amúgy sem alacsony tesztoszteron összműködése, ami nem utolsósorban serkentőleg hatott egynéhány emberre (az SZTKs gyereket leszámítva, az minduntlan szuggerálta a padló egy bizonyos pontját) gyorsabb sorozatok *lihhlihhfúdekeménycsávóvagyokliiihhh* formájában.

Természetesen, néha az agyamhoz kellett kapnom, hogy azért ne felejtsek el én is gyúrni, de egy ilyen idilli környezetet ki ne bírna bámulni órák hosszat? Máskor simán elmegyek csak úgy, leülök az egyik sarokba, viszek popcornt, kólát és elleszek. Ja nem, abonettet meg proteinos italt viszek inkább, mert még demotiválóan fogok hatni a mélyen tisztelt társaságra.