És jön a lényeg: a jól elvégzett munkát megkoronázandó, kiültem a teraszra, hogy elszívjak egy szálat, míg szárad a padló. Oszt kiderült, a hatszázötvennégy öngyújtóból egy sincs nálam, de még a lakásban sincs sehol. Jó, átmegyek a szobán nagy káromkodások közepette, újra felmosok, aztán elkezdek bekopogni a szomszédokhoz, nehogymá'. Az első rémült fejjel mondta, hogy nein nein, a második hadonászott, hogy kein kein, a harmadik egy punk csajszi volt, résnyire nyitotta ki az ajtót, de végül elhozta számomra a megváltást. Gondolom, még tart a GIS ügynökétől való félelem :) Tudniillik, a jóember heteken át kopogtatott az összes ajtón, nem is egyszer. Leellenőrizte, az adott lakó rendelkezik -e televízióval és/vagy rádióval. Ha van, adózhatsz. Ha nincs, nem. De még jobb, ha nem nyitsz ajtót. Sokan nem teszik.
A hét meglepetélése: a bankos csajszi, aki a menedzserünk vagy kapcsolattartónk vagy kicsodánk, a Sparkasse-ban, mindkettőnknek írt egy személyre szóló levelet, amiben érdeklődött a dolgok hogylétéről, hogy minden rendben van -e a folyószámlánkkal. Ilyet se pipáltam még.
Mindenesetre, épp etetem a tüdőrákot, oszt mehetek vissza a bányába, kecsáó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése